Lélektan

Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája..."

A japán Nikkei 225 kezdi a sort, majd követi a Hong Kong Hang Seng Index, utána az európai kontinens tőzsdéi nyitnak, melyek árfolyamát nagyban befolyásolja az ázsiai piacok hangulata. Délutánba billen a nap az öreg kontinensen, mikor az amerikai óriás vásárcsarnokok megtelnek, és elkezdik megtenni nyitás előtti ajánlataikat a virtuális piacon kereskedő brókerek, befektetők. A német Deutsche Boerse-n, az olasz FTSE MIB Index-en kivárás jellemzi ezt a pár percet. Az S&P 500, a Dow Jones és a NASDAQ még jelentősen átformálhatja az európai tőzsdék indexeinek záró árfolyamát. A világgazdaság finoman összehangolt modellje ez, ahol ipar, kereskedelem, technológia és az emberi tényező olyan szövevényesen kapcsolódik össze, ami egy avatatlan szemlélő számára legalább olyan kusza és átláthatatlan, mint New York metróhálózata.
A Broadway és a 72. utcánál karbantartást végeznek, ismét csőtörés, ez már a harmadik a hónapban és még csak június közepe van. A Verdi tér felőli metro lejáró lépcsőjén békésen csorog a víz, a munkába siető szülők vérmesen rángatják el gyermekeiket a spontán felbukkanó szórakozási lehetőségtől. Irigykedve néznek a lurkók egy 30-35 év körüli, magas, sötét hajú férfit, aki mit sem törődve 900 dolláros Jil Sanders cipőjével, átgázol az átfolyásokon. Gesztenyebarna, lézerhasított bőr cipő, galambszürke öltöny, kék ing és egy vékony, szintén gesztenyebarna, lakkozott bőr öv. Kezében keskeny aktatáska, épp csak néhány irat fér el benne. Missouri államból jött New York citybe lassan 15 éve. Édesapja farmer, édesanyja tanítónő a helyi középiskolában. Ritkán látogat haza, de akkor legalább fél napot tölt Missy-vel, a család kedvenc házőrzőjével. Ezt szinte mindenki tudja róla, aki nézte tegnap este az Egyesült Államok legnézettebb késő esti műsorát, a Jim Tyler Show-t. A WestBay brókerház technikai elemző csapatának vezetőjéről, Trevor Bisson-ról van szó. Nem csak drága ruhái, megnyerő kisugárzása miatt tűnik ki a peronon várakozó tömegből. Ő az egyetlen, aki nem hallgat zenét, nem olvas könyvet, de még csak egy sportmagazint se szorongat a kezében. Eleven tekintetét nem hagyja pihenni egy percre se. Gyakran mondja, hogy szereti az egyszerű embereket, mert tudja, ettől ő is egyszerűnek tűnik. Kedvenc frázisa: a kereskedelemben több a pszichológia, mint a matematika. És hol találhatna több pszichológiát, ha nem az emberek között, hétfőn reggel, New York metróhálózatában.
A Wall Street már régóta csak emblematikus szerepet tölt be a tőzsdék világában. A brókerek helyét lassan átvették az informatikusok és technikusok. De ez csak egy szelete az egésznek. Az emberi tényező, a pszichológia az, mely képes világméretű gazdasági válságokat okozni, hatalmas mammut bankokat bedönteni, vagy olyan veszélyes folyamatokat generálni, mint a defláció, ami az inflációval ellentétben azt jelenti, hogy a pénz értéke nő. És itt jön a pszichológia. Miért venném meg ma az autót, amit kinéztem, ha hónapok múlva a defláció miatt olcsóbban is megkapnám? Ha nincs fogyasztás, mert kivárásra játszik mindenki, akkor felesleget termelnek a gyárak, fizetni kell a raktározásért, majd csökkenteni a termelés és ezzel együtt leépíteni a dolgozók létszámát, hisz kevesebb termék fogy, kevesebb munkaerőre van szükség. Számtalan hasonló folyamat mozgatja az árutőzsdéket, pénz,- és nemesfém piacokat. Az emberi lélektan ott bújik az indexekben, a grafikonok mögött. Ez volt az első, amit Trevor megtanult még újoncként. Az embereket két dolog mozgatja a kereskedésben: a kapzsiság és a félelem.
Egy hétvége alatt számtalan esemény történhet. Az embereknek ilyenkor jut idejük politikai híreket olvasni, az újságok kedvezőtlen előrejelzésekről számolhatnak be, vagy egyszerűen csak veszít a kedvenc csapatuk a bajnokságban. Ezért utazik Trevor tömegközlekedéssel, az emberek hangulatát figyeli. A metrósofőr óvatlanul többször is nagyobbakat fékez a megszokottnál, valami megmagyarázhatatlan feszültség jellemzi ezt a hétfő reggelt. Az ok kideríthetetlen, de érezhető valami lappangó bizonytalanság a levegőben. Ezeken a napokon a piacok is idegesebben mozognak. Nincs türelme a befektetőknek, gyorsan hoznak döntést és a legkisebb rossz hír hatására is pánikszerűen reagálhatnak.
Trevor csapata múlt hónapban hatalmas profitot könyvelt el. A gyógyszeripari részvények szinte szárnyaltak. Kevesebb, mint 2 hét alatt 12%-ot emelkedtek. Részben ennek köszönheti, hogy tegnap este meghívta Jim Tyler műsorába. Az elemzői csapattal régóta figyel egy új, okostelefonokat gyártó céget, a SilverLine-t. Mire végzett mindennapi 40 perces metróhálózatban tett kalandozásával, több mint 30 középiskolás kezében látta a legújabb szériát, a SilverLine Smart-ot. Simán a piaci ár alá megy és technológiában alig marad el az Apple vagy Samsung telefonjaitól. A olcsó előállítást egy nemrég felfedezett félvezető anyagnak köszönheti a gyártó, amit a Sziklás-hegységben, közel a Kanadai határ mellett bányásznak. Három hónappal ezelőtt még senki nem tudott a cégről az Egyesült Államokban, most pedig, eddig nem látott mértékben nő a kereslet a termékei iránt, és a mai napon lesz a cég IPO-ja. Ez azt jelenti, hogy a céget tőzsdére viszik és onnantól bárki adhatja, veheti a cég részvényeit. Már két hete erről szólnak a cikkek, hatalmas az érdeklődés a cég körül, amire még rátesz egy lapáttal a SilverLine menedzsmentje által finanszírozott fizetett hirdetések és online megjelenések.
Trevor élvezi a kellemes júniusi reggelt, még nem akar felmenni az irodába. Tudja, hogy Henry, a nemzetközi befektetésektől, és a cégvezetés már készen állnak, hogy az által és elemzői csapata által meghatározott mennyiséget felvásárolja a SilverLine részvényeiből. Ő elvégezte a munkáját és most szeretne egy hotdogot venni a sarki árusnál. A sorbanállás közben megüti a fülét két taxisofőr társalgása, ők is a ma reggeli részvénykibocsájtásról beszélnek. Mindketten meglepően nagy mennyiségű részvényre adtak le vételi megbízást brókerjeiknél. Kapzsiság, gondolja Trevor, majd leül a közeli padra és nekilát egészségesnek nem mondható, de annál finomabb reggelijének.
Ebben a pillanatban nyitnak az amerikai tőzsdék. Bisson előrejelzései helyesnek bizonyultak. Szinte tépik a Silver papírjait, meredeken emelkedik az árfolyam, jól dolgozott a SL menedzsmentje és a média. Az első órában 5%-os emelkedés, már belevesznek a papírba a megfontoltan kereskedő befektetők is. Délre a 15%-os szintet teszteli az árfolyam, és át is töri. Már a kétkedők is elkezdik venni a papírt, és a délutáni zárás előtt eléri a részvény a 30%-os emelkedést! Minden munkából hazaérkező értesülni fog a szárnyaló árfolyamról estére.
Ezen az éjszakán nem sokat aludt Trevor, valami nem hagyta nyugodni, de nem tudott rájönni, mi az. Reggel az irodában mindenki a kijelzőket és a virtuális ajánlati könyveket nézi, amiben látszik az eladók és vevők által ajánlott ár az aktuális instrumentumért. Jelen esetben a SilverLine részvény ajánlati könyvéről van szó. Pár perc és nyitnak a tőzsdék, nagy a feszültség a tegnapi hatalmas menetelés miatt. Az SL árfolyama magasan a tegnapi záró árfolyam fölött nyit ki. Mostanra mindenkihez eljutott a hír, van aki azt sem tudja, mit gyárt a SilverLine, de ez nem is fontos a befektetőknek, amíg az értéke emelkedik. Délre az árfolyam meghaladja a 60%-os szintet, ez a profikat óva inti, legtöbben már ki is szálltak, eladták részvényeiket. A profit így is hatalmas, de van, akinek még mindig nem elég. Trevor tudja, a fák nem nőnek az égig, eladói pozíciókat kellene felvenni, viszont a cégvezetés még kivár. Úgy gondolják van még erő az árfolyamban és ha áttöri a 70%-os lélektani határt, akkor tovább emelkedik.
Kora délutánra azonban enyhe eladói nyomás jelentkezik, minimálisan stagnál az árfolyam, veszít a lendületéből. A WestBay még tartja, a cégvezetés szokványos kompenzációra gondol, felesleges még eladni. Egy órán belül azonban erőteljes eladási hullám jelenik meg, nem tudni mi történt, mindenki szabadulna a részvénytől. Az elmúlt 10 percben 5%-ot esett az árfolyam. Trevor összehívta az elemzői gárdát, különböző indikátorokkal nézik a grafikon, de senki nem tud magyarázatot adni. Délutánra a kisbefektetőket is eléri a hír. Letört az árfolyam, zuhan a SilverLine! Pánikhangulat lesz úrrá, mindenki eladni szeretne, a vevő oldal szinte üres. Pillanatok alatt esik az árfolyam, és aki nem tud eladni az benne ragad. Sokan reménykednek még, hogy megfordul a tendencia, de délután 3-ra szinte biztos, hogy katasztrófa lesz. Az ár beesett a részvénykibocsájtási ár alá, hatalmas a veszteség és mindez pár óra leforgása alatt. A WestBay-nek jelentős, a kisbefektetők ezreinek viszont hatalmas a vesztesége. Sokan minden megtakarításukból SL részvényt vettek. Estére megjön a hír: a SilverLine nem kapott engedélyt újabb bányászati területek feltárásához kegyeleti okokból. Indián temetkezési helyre bukkantak a területen. Valószínűleg a nagybefektetők értesültek a hírről először, eladták részvényeiket, ezért kezdett stagnálni, majd esni az árfolyam. A többi már pszichológia. Nem példa nélküli eset, számtalan hasonló epizód történt már, és valószínűleg nem ez volt az utolsó.
Trevor egész éjszaka forgolódott, alig aludt pár órát. Nem a félresikerült SilverLine befektetés kavarja fel, sőt! Épp az nyugtalanítja, hogy alig mozgat meg benne valamit a veszteség. Ugyanez történt a múlt havi hatalmas profitot elért stratégia után. Jelentős öröm vagy sikerélményt nem érzett. Lassan végzi a reggeli rutin mozdulatokat, közben megáll az panorámaablak előtt és nézi a nyüzsgő várost. Az íróasztalán megpillant egy keretszerződést, rajta a szokásos adatok a cégről. Adószám, törzstőke, a cégvezető adatai és a bejegyzett székhely a Kajmán-szigeteken. Számtalan dokumentumban látta már szerepelni ezt az offshore paradicsomot, a WestBay-nek is itt van bejegyezve a székhelye adóoptimalizálás céljából, hasonlóan megannyi óriás vállalathoz. Ilyen például a Google, Microsoft, Apple, stb. - Rám fér egy kis kikapcsolódás ezután a hektikus hónap után! - gondolta Trevor és a délutáni járat első osztályára foglalt helyet a Kajmán-szigetek felé.
A hat órás repülőút alatt rengeteget töprengett, mi változhatott. Lehet, hogy 35 éves korára kiégett? Elfáradt és már nem érdekli a tőzsde világa? Az nem lehet, hisz szereti, amit csinál. A siker, a pénz szeretete, ez mind megvan, és ezen a területen akarni kell a profitot minden idegszállal. Ez elengedhetetlen, ha ez nem lenne meg, egy percig se maradna életben ebben a kiélezett versenyben. Akkor vajon mi történt? Hová tűnt a szenvedély?
Landolás után taxiba ült, elfoglalta szobáját a sziget legszebb hoteljében, majd hosszas sétát tett a homokos parton. A nap lassan megmártózott a Karib-tenger habjaiban, utolsó sugarait fröcskölte a horizontra. A tenger zúgása emlékeztette a metrószerelvények duruzsoló, néha felerősödő hangjára.
De hisz ez az! Ez változott! Néhány éve még taxival, saját autójával közlekedett a városban. Most is megtehetné, de inkább emberek közt teszi meg az utat. Viszont már nem tekinti őket egyszerű indikátoroknak, akikből meg lehet jósolni a tőzsdék hangulatát. Ez változott! És mikor? Fogalma se volt. Lehet, már évek óta nem a pénz és a profit az elsődleges motiváció számára a tőzsdék világában. Az emberek érdeklik elsősorban! A lélektanuk, minden jó és rossz döntésükkel együtt, minden kapzsiságukkal és félelmükkel. Ez jelenti számára az igazi örömöt. Minden emberben ott rejlik a lehetőség, valamiféle felettes én, ami felé közeledni lehet. Igen, a lehetőség! Mosolyogva ballagott vissza a hotel felé, miközben arra gondolt, szép dolog, ha valaki képes a változásra. De fel is kell tudni ismerni, hogy tudatosan megélje a vele járó élményt és izgalmakat.