Levelek Magamhoz

Évszám
2012
Beküldő
Istvan Csaba

"A szabadság az egyén tudatosságára épül, önmaga és a világ megismerésének képességére. Ha az ember nem ismeri önmagát és a világot, önnön szabadságát korlátozza"

Elmerült eszmehajsza (önmagammal) közepette azon töprengtem, hogy mi lenne, ha a közel vagy akár távol jövőből üzenhetnék magamnak?  Mit mondanék a volt,vagy a lesz önmagamnak..? Önmagamnak... csak ilyenkor jön rá az ember különös dolgokra,mikor probálja "gyakorlatba" fektetni a fikciót... De hát,mikor igazán önmaga az ember?Amikor születik vagy amikor meghal?Csak ezt a két változatot tartom igazán lehetségesnek. Amikor világra jön,mint burkát bontó szivárvány szinű lepke? Vagy mikor távozik,mint egy kiöregedett,lomha,agyarát vesztett elefánt? Na,de... Magamnak.. és hirtelen átmegy végtelen számú megfejtés az agyamon, hogy mit csináltam "rosszul" ? És ha azt nem csináltam volna rosszul, lehetett volna mégrosszabb? Egyáltalán hinnék önmagamnak?
-Hogy probáljam meg élvezni a mindennapokat,mert úgyis csak egy nagy végtelenitett körbe járok? -jobbra menjek vagy balra..? Semmi értelmes,nem vagyok képes rájönni,hogyha megadatna egy ilyen lehetőség miképp élnék vele. Mit üzennék annak a palántának aki vagyok tiz évvel ezelőtt? Hogy raboljak bankot es megoldódik minden?Vagy vonuljak el és éljek remeteként? Milyen gyarló dolgok,Istenem..!! Nincs értelmes üzenetem önmagamnak a múltba,vagy,csak még nem jöttem rá,hogy milyen ember akarok lenni a jövőben. Ezt nem lehet csak igy összecsapni,mint ahogy azt én elképzeltem. Félelmetes dolog lehet belekutyulni a kozmosz atomjaiba.(Végülis nem hiába nem lehet..) Betört könnyekkel ülök,államat öklömmel támasztva és szégyenkezek magam előtt, nem tudom.. Láncreakció,ha kihagytam volna valahol valamit akkor most kitudja mi lenne? De miért muszáj valamit"nem megtenni"? Ha valami mást tettem volna az adott helyen,időben,akkor is "nem megtenni"-nek szamit.. Mit mondana egy filozófus ha meglátná gondolataimat?Lehet, hogy nyomban rohammentőt, és zubbonyt kapnék?(Én lennék a legbolondabb okos a sok-sok nagyon okos bolond közt) Netán hitre inteném magam?Vagy lázadásra?Döbbenet!!Nem ismerem,nem tudom ki irja ezt, és, hogy miért,és főként nem, hogy mit akar mondani vele.Talán jobb is igy,jobb nem ismerni dolgokat,jobb nem tudni még a puszta létezésükről sem,mire jó a tudás?Ha úgysem változtathatunk a tudni vélt dolgokon,börtön.. Börtön az elménknek,a lelkünknek és a szivünknek.Ettől még lehetünk korlátoltan szabadok egy korlátozott világban,ha nem tudunk dolgokról.Egyáltalán mit jelent a korlátok fogalma?Mindig van még tovább,bármilyen helyzetben,mindig létezik egy kevéssel több avagy kevesebb,nagyobb,kisebb,mehetünk bármilyen mélyre,létezik annál mélyebb,szállhatunk az univerzum csúcsára,annál is van magasabb,alapjában véve a korlátoktól vagyunk kiteljesültek,hisz amit ismerünk csak abban teljesülhetünk ki igazán,és amit nem ismerünk azok a korlátainkon kivül vannak,tehát ezek a dolgok már nem játszanak szerepet bennünk.Úgysem fogjuk érteni soha,hogy mit jelent a szabadság a mellettünk elhaladó embernek,mert mindannyian különböző egyének vagyunk,különböző lelkivilággal ellátva,és mindezt kár is figyelemmel kisérni,a legbutább ember a legboldogabb,és a legszabadabb,hiszen nem foglalkozik a világgal,és igy a világ sem vele,nem vesz tudomást holmi válságról,nem problémázik embertársaival,igy őt sem éri atrakció,amit mi tehetünk a saját szabadságunk érdekében.. A legjobb lenne semmit ne tenni,mert minden körbejár és visszaér a feladóhoz,ezáltal befolyásolva,torzitva a tiszta pillanatokat.Úgyhiszem,a szabadság ezért csak pillanatnyi,ami többszörösen árassza el az embert,és ezekért a pillanatokért érdemes "börtönben"várakoznunk.Igen,igy van ez rendjén,ha folyamatosan kötetlenek lennénk,és nem kellene megdolgoznunk akárcsak a puszta várakozással is pillanatnyi szabadsagunkért elértéktelenedne a dolog és észre sem vennénk a varázst,igy még talán van esélyünk,még talán a boldogság is ránk mosolyog ezekben a pillanatokban.Addig is be kell érnünk egy számunkra kicsit egyszerűbb és könnyebben elérhető,"beszerezhető" dologgal, ami kicsit emberfüggőbb: a Boldogsággal,talán ez nyújthat egy pillantanyi szabadságot is önmagába rejtve.Az idő majd megtanit mindannyiunkat arra,hogy,hogyan kell ezeket a dolgokat megfelelőképpen beilleszteni a körforgásba.

A végső és legigazabb szabadságot csak az utolsó pillanat adhatja meg egy embernek: Az utolsó lélegzetvétel.(de lehet hogy sokunknak az lesz igazából az első)
Azt hiszem már tudom mit üzennék magamnak.. :
A jelenben vess egy pillantást arra ami mellett a múltban elmentél,és a jövőben figyelj jobban.
(Hiszen az élet egy olyan dolog amit egyszerűen csak élni kell,és különböző pillanatokban át-élni,nem, ezt az egyet nem lehet túl élni,ez az egyetlen dolog amibe beledöglünk ki-ki a maga modján)

 

István Csaba