Peti aranyos, 10 éves kisfiú volt, akinek szerető, de nagyon elfoglalt szülei voltak.
A kisfiú kárpótlásul mindent megkapott, ennek ellenére szomorú és beteges volt.
Mellette áll még segítőkészen Nami, a nagymama, aki sokat volt Petiéknél.
Peti édesapja sokat van külföldön és egy Párizsi útja során egy kirakatban meglátott egy játékrobotot, aki járt és beszélt (igaz nem érthetően), és bár nagyon drága volt, de megvette kisfiának ajándékba.
A kisfiú először meglepődött a szinte tökéletes játéktól, hiszen az járt, mozgatta a kezeit, forgatta a fejét és beszélt.
Lassanként megbarátkozott vele és elnevezte Francinak, mivel Franciaországból jött.
A kisfiú bizonyítani akart barátja a robot előtt, és azt szerette volna, ha egyúttal szülei és Nami is megtudják, hogy ő nem egy félteni való beteges gyerek, hanem igenis erős kisfiú, aki egyedül, de néha baráti segítséggel minden megpróbáltatást legyőz.
Egyik este nehezen aludt el, az ágyból hosszasan a polcon álldogáló Francit nézegette, végül így nyomta el az álom.
Egy nagyon szép helyen találta magát, gyönyörű virágokkal, lepkékkel, zöld pázsittal borított réten.
Kismadarak fütyülték az aznapi nótájukat.
Meglepetésére arra lett figyelmes, hogy érti a madarak énekét.
Nagyon csodálkozott, mivel korábban sokszor eszébe jutott, hogy milyen jó lenne tudni „madárul".
Jó nekik - gondolta. - Repülhetnek, oda mehetnek, ahova csak akarnak. Nem úgy mint ő, aki apu, anyu, Nami védőszárnyai alatt eléggé korlátozva van. A madarak igazi szabadságot élveznek.
Az egyik rigó éppen megszólalt:
- Figyelj! - Tudod, hogy holnap nagy nap lesz, jó lenne felkészülni, mivel a Madarak Királya értékeli a legjobb mutatványokat - mondta.
- Aki a legjobban szerepel, különleges kitüntetésben részesül.
- Jó-jó, csicseregte a másik kismadár - de ebben mindenki szerepelhet, csak jó ötlete legyen.
Peti nem sokat értett az egészből, ezért elindult a réten hátha többet megtud a részletekből.
A baj csak az volt, hogy nagyon egyedül érezte magát, felsóhajtott: - bárcsak itt lennél Franci!
Legnagyobb meglepetésére nagy durrogással megjelent mellette kedvenc játéka, a robot.
- Hogy kerültél ide? - kérdezte meglepetten a kisfiú.
- Hiányoztál - válaszolt Franci.
Ezen aztán még jobban meglepődött Peti, hiszen eddig nem értette, amit barátja beszélt.
- Igazi barát vagy, jó, hogy jöttél, képzeld, nagy verseny lesz, ahol madarak lépnek fel.
- A Madarak Királya értékeli a teljesítményt.
- Lehet, hogy mi is készülhetnénk valamivel? - nevetett a robot, bár nevetése kicsit gépiesre sikeredett.
Miközben sétáltak a jó levegőn, Peti igencsak megéhezett.
- De jó lenne, ha itt lenne Nami! Most nem nyafognék, hogy nem bírom megenni, ráadásul még szomjas is vagyok!
- Ez a legyen a legkisebb bajunk! - mondta Franci.
- Ülj fel a hátamra, megyünk Robotországba!
- Ami azt illeti, én is innék már egy kis olajat! - ezzel a hátára kapta a kisfiút és nagy léptekkel elindult.
Nemsokára elértek egy nagy táblához, amire ki volt írva:
R O B O T O R S Z Á G - B E L É P É S C S A K R O B O T O K N A K!
A kisfiú elkeseredett.
- Minek jöttünk ide Franci? - kérdezte.
- Ide én nem mehetek be, én nem vagyok robot, embergyerek vagyok!
- Várj itt kint, mindjárt elintézem - válaszolta a robot.
Elővette a zsebéből a kártyáját és az ajtónál álló őrzőrobotnak adta.
Az őr beledugta egy gépbe, ami igazolta, hogy ő Franci a 143-as számú robot, mivel itt a számok helyettesítették a neveket.
Peti kicsit szorongva nézte, ahogy barátja átmegy a kapun. Ráadásul már egy kicsit szédült is a az éhségtől így inkább ledőlt a fűre.
A robotőr egyszer csak elkezdett óbégatni:
- Em-ber-gye-rek a ka-pu-nál!
- Em-ber-gye-rek a ka-pu-nál!
- Em-ber-gye-rek a ka-pu-nál!
Mikor már harmadszorra mondta, megjelent a Robotőrség.
Felkapták a kisfiút és magukkal vitték a Robotkirály elé.
Peti nagyon félt: mit fognak vele csinálni?
Esetleg veszélyesnek találhatják.
És akkor megszólalt a Robotkirály:
- Tegyétek le, nem látjátok, hogy erőtlen? Az is lehet, hogy jó szándékú, beszéljünk vele!
Peti szíve erősen vert, félt, hogy vajon mit szándékoznak csinálni?
- Mit keresel nálunk? - kérdezte a Robotkirály.
- Hogy találtál ide? Kik a társaid és mi a célod?
Peti már válaszolni akart, amikor dirr-durr, ismerős lépésekkel megjött Franci.
- Engedd meg uralkodóm, hogy válaszoljak helyette.
- Ez a kis emberke a barátom, jó gyerek, kicsit szomorú és magányos és egyedüli társa én vagyok.
- Én hívtam ide, hogy megmutassam csodás birodalmunkat.
A Robotkirály először hallgatott.
Láthatólag gondolkodott, majd egy idő után bólintott, majd odaszólt a robotszolgához:
- Adjatok látogatószámot neki!
- Robotőrszemet is adok mellétek, hogy ne zaklassanak - mondta Peti felé fordulva.
A kisfiú felsóhajtott. Amikor látta, hogy Franci kezében kalács és innivaló is van, már a látványtól is erőre kapott.
Elköszöntek a nagy Robotkirálytól és kisétáltak a kertbe.
Leültek egy kidőlt fatörzsre és Peti enni kezdett. Franci is meghúzta a kis olajkészletét tartalmazó fiolát.
- Köszönöm barátom, hogy megmentetted az életemet! - mondta hálásan a kisfiú.
- Ne félj tőlük - mondta Franci - az embereknél jobbak a robotok, csak bizalmatlanok és nem ok nélkül. Bántani azonban senkit sem bántanak.
- Most pedig elindulunk és körülnézünk, megmutatom neked Robotországot.
Elindultak tehát a robotok földjén.
A város olyan volt, mint egy űrbázis. Mindenütt fémből készült építmények - hatalmas, oszlopos, vagy kör alakú, hosszú és széles alakzatban.
A város utcáin sok-sok robot dübörgött.
Volt köztük nagyméretű, közepes és kicsi.
A nagyméretűek jellemzően itt is férfiak, a közepesek nők, a kicsik pedig robotgyerekek voltak.
A robotférfiak az emberekhez hasonlóan a férfiaknak való munkákat végezték, a robotnők pedig a robotházakat, lakásokat tartották rendben, és gondoskodtak a családról.
A robotgyerekek iskolába jártak. Itt tanulták meg mindazt, amit egy robotoknak tudni kellett.
Peti sajnálta a kis robotokat, mennyit kell tanulniuk, és ha rossz osztályzatot kapnak - gondolta - akkor biztosan büntetésben lesznek.
- Ez nem így van - mondta Franci - itt nem osztályoznak a tanárok.
- Itt mindenkit érdekel, amit oktatnak, mivel ezek ismerete nélkül semmi sem működne.
- Okosabbak az embernél - mondta a kisfiú.
- Az embergyerekeknél mindenki a jegyek miatt fél, főleg, hogy otthon nem örülnek a rossz osztályzatnak.
- Pedig tulajdonképp, milyen sok érdekes dolog van, amit érdemes volna megtanulni!
- Ezentúl odafigyelek! - mondta Peti.
A kis robotok délben az iskolájuk előtti futószalagra állnak és az szállítja őket haza.
Otthon Robotmama már várja őket a finom üzemanyaggal.
Ebéd után játszanak és este korán a pihenősarokba vonulnak.
Reggel újra indul a napi menet.
- Ilyen futószalag jó lenne otthon is - ábrándozott Peti.
- Mennyivel kényelmesebb lenne mindenkinek a családban.
Lassan sötétedett és Peti nagyon elfáradt a sok nézlődésben.
- Franci álmos vagyok és kicsit éhes is, menjünk haza! - mondta.
- Jó - válaszolta Franci - Megvárjuk a következő szalagot.
Alighogy kimondta már ott is volt.
Ráálltak és a szalag a 143-as Robotháznál megállt.
Ez volt Franci azonosítója.
A kis robot bemutatta a többieknek barátját.
Nagyon kedvesek voltak Petihez és kínálgatták volna a legfinomabb gépolajjal.
- Éhes vagyok! - sírt a kisfiú.
- Meg-old-juk! - dübörögte Franci anyukája, szokásosan robotnyelven háromszor.
Robotországban volt egy nagy Robotszervíz, ez olyan volt, mint az embereknél a kórház.
Az elromlott, vagy meghibásodott robotokat itt javították meg.
A Robotszervíz mellett egy kis emberi élelmiszerbolt is volt, a hivatalos embervendégek részére. Innen hoztak Petinek vacsorát.
- Rossz szaga van! - mondták a robotok Peti szalámis kenyerére.
Hiába, a gépolaj nekik jobb illatú volt.
Ezután a kisfiút be akarták állítani egy szabad sarokba pihenni.
Sajnos azonban erre már felébredt Peti.
- Már nem vagy lázas kisfiam! - mondta örömmel az édesanyja és megsimogatta a fejét.
- Siessünk! - szólt Apa - majd a Nami elindítja a suliba!
- Már éppen eleget hiányzott.
Petit ezúttal nem kellett sürgetni, mintha tanult volna a robotgyerekektől.
Nami meglepődve látta, hogy gyorsan öltözik, örömmel és jó étvággyal eszi a reggelijét és visz uzsonnát is.
Csak azt nem látta, hogy Peti indulás előtt rákacsintott Francira, aki a polcon állt.
Mintha Franci visszamosolygott volna rá.
Baja 2010.03.09.