Pörölni akartam....

Évszám
2009

Völgy szabdalta óriások,
égig ér a hósipkátok.
Ti csak álltok, álldogáltok,
mintha átok szállna rátok.

Kulacs tele ivóvízzel,
hátizsákom élelemmel.
Vándorbotom a kezemben,
nadrágszíjam megeresztve.

Elindulok föl, a hegyre,
haragszom a Jóistenre.
Pörbe fogom, tiltakozom,
mert ostoroz engem, nagyon.

Megyek  bőszen, lépegetek,
még csak föl sem tekintgetek.
Lelkem sötét, csak háborog,
mint a varjú, csak károgok.

Rugdalom a kavicsokat,
nem kerülök zeg-zugokat.
Gyötröm magam, megizzadok,
kis csigákra rátaposok.

Felérek a hegytetőre,
leroskadok a szélére.
Tarisznyámból eszem, iszom,
uti botom elhajítom.

Felnézek a magas égre,
aztán le, a széles völgybe.
Onnan jöttem? Hihetetlen!
Ember vagyok, - s Istent leltem.

Én csak nézek, nézek körbe,
szívem csordultig megtelve.
Ennyi szépet Ő alkotott!
Lenyűgözött és meghatott.

Haragomat elfeledtem, 
magammal már nem törődtem.
Körülöttem minden más lett,
csodáltam a Természetet.

Megérintett Isten lelke,
béke költözött szívembe.
Porszem vagyok, megértettem;
mégis fontos földi létem.

Megköszöntem amit adott, 
amit elvett, nem izgatott.
Dolgozgatok már völgyében,
szorgos vagyok Édenében.