Egyszer volt, hol nem volt talán még az Óperenciás tengeren is túl volt egyszer egy sziget, amely a Bőség- szigete nevet kapta, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy itt az emberek tejben - vajban fürödtek, megvolt mindenük, ami szem- szájnak ingere: szép házak, luxusautók, gyönyörű és rendezett környezet és minden, ami megkönnyíti a mindennapi életet. Dióhéjba foglalva anyagiakban nem szenvedett senki hiányt semmiben, épp ezért minden ember arra vágyott, hogy belekóstolhasson ebbe a bőségkosárba, hogy ő is itt élhessen. Azonban a kívülálló emberek csak a felszínt látták, akárcsak az ott élők és azt hitték, hogy a sok elektromos berendezés, robot és egyéb luxuscikkek önmagukban boldogíthatják az emberi lelket és épp itt volt a kutya elásva, hisz hiába volt meg Bőség - szigete lakóinak minden földi kincsük ez őket nem boldogította, még ennél is többre vágytak: éspedig arra, hogy robotok végezzék egykor a munkát helyettük, hogy nekik az legyen a legfőbb gondjuk, hogy mit esznek- isznak, hova mennek kirándulni, milyen filmet néznek meg a moziban és hasonló apróságok. De akkor kérdem én, mi értelme lenne az életnek, ha nincs egyéb dolgunk, mint a lazítás? A küzdés az ember egyik lételeme. Anélkül nem ember az ember, ha nem harcol meg azért, hogy a családjának meglegyen mindene, hogy jólétet biztosítson szeretteinek és biztonságba tudhassa őket.
Ilyen ember volt János is, akinek volt egy gyönyörű felesége, akit Teréznek hívtak és egy tizenhat éves lánya, aki az Anna nevet viselte.
János családja olyan volt , akár a szigeten élő többi család, csupán abban különböztek másoktól, hogy ők voltak a sziget leggazdagabb lakói. Egy gyönyörű középkori kastélyban élték mindennapjaikat, amely a domb tetején állt. Szemet gyönyörködtető látvány volt innen lenézni a tengerre, mely habjaival a domb alját csapkodta szüntelen. Anna gyakran leült a domb peremére és arról álmodozott, hogy apja hamarosan elkészíti azokat a robotokat, amelyek önállóan majd el tudnak végezni mindenféle munkát. Ha ez megvalósul, akkor ők multimilliomosok lesznek és soha senkinek nem kell többé reggeltől napestig robotolnia, hisz a robotemberek elvégzik az emberek helyett a munkát, akkor mindenki annyi időt tölt a családjával és szeretteivel, amennyi időt csak akar és a szórakozásról fog ezután szólni az élet és nem a munkáról. Anna hitt abban, hogy ha ez az álom valósággá válik, akkor milliárdok élete lesz maga a földi Paradicsom.
Annának és Teréznek megvolt mindene, annyi a pénzük, mint réten a fűszál, mégsem voltak boldogok. Boldogtalanságuk oka az volt, hogy János, Anna édesapja szinte soha nem volt otthon: reggel hat órakor kelt és ment a laboratóriumába, hogy kifejlessze a legmodernebb robotokat, amit a világ valaha látott és ez minden idejét felemésztette. Minden nap késő este tért haza , így nem tudott foglalkozni a családjával és ezt megpróbálta azzal kárpótolni, hogy mindent megvett a feleségének és lányának, amit csak kiszóltak a szájukon.
Annának azonban nagyon hiányzott az apai szeretet és minden este azért imádkozott, hogy apja minél hamarabb ki tudja fejleszteni a mindentudó robotokat, hogy minden idejét csak velük tölthesse, hogy szíve minden szeretetét megoszthassa velük és egy szép boldog, teljes értékű család lehessenek.
Ezen a szép holdfényes, csillagokkal teletűzdelt augusztusi éjszakán sem történt másképp. Anna nem tudott elaludni egyre csak azon járt az esze, hogy édesapja nem is szereti őket igazán, hisz neki a munka mindenekfelett áll és a család másodlagos. Annyira elszomorodott ettől a gondolattól, hogy elkezdett sírni és e szavakat intézte a Jóistenhez:
- Édes Istenem, ki odafentről figyelsz rám, kérlek szánj meg végre és hallgasd meg kérésemet. Én igazán nem kérek sokat tőled úgy érzem, csupán annyit, hogy apa mihamarabb befejezhesse az elkezdett munkát, hogy végre a családjával lehessen - nagyot sóhajtott majd folytatta - én egyre inkább úgy érzem, hogy ő nem szeret minket, csak púp vagyunk a hátán.
Erre hirtelen a függöny meglibbent és szárnycsattogás hallatszott. Anna erre felszökött az ágyból és az ablakhoz sietett. Olyan látvány tárult elé, amitől majdnem földbe gyökerezett a lába: egy tetőtől- talpig fehérbe öltözött angyal állt előtte, aki így üdvözölte:
-Szia Anna, én a Múlt angyala vagyok és azért küldött az Isten, hogy megmutassam, hogy eddigi életedben milyen eseményeknek voltál a részese és, hogy rávilágítsak ara, hogy mi is az, ami igazán fontos az ember életében. Gyere csak velem. - mosolygott az angyal és kezét Anna felé nyújtotta.
- Hová akarsz engem vinni?- kérdezte Anna megszeppenve.
- Oda, ahová a hozzád hasonló embereket viszem, akik nem értik, hogy mi miért történik velük és valami okból kifolyólag boldogtalanok. Azért jöttem el, hogy megmutassam azt az utat, amely a boldogságod fele vezet.
Anna kicsit bizalmatlanul, de odanyújtotta kezét az angyalnak, ki a beszélgetés alatt felröppent a lány szobájába.
- Most pedig megkérlek arra téged, hogy csukd be a szemed - mondta az angyal.
- De miért kell becsuknom a szemem?- bizalmatlankodott Anna.
-Csak bízz bennem, ennyit kérek- mosolyodott el ismét a gyönyörű teremtés.
Anna kicsit tétovázott, de végül csak beadta a derekát. Becsukta a szemét és abban a percben úgy érezte, hogy forog vele a világ, de nem volt bátorsága, hogy kinyissa azt a gyönyörű égszínkék szemét. Mikor úgy érezte, hogy a forgás abbamarad és valami talaj van a lába alatt, kicsit tartózkodva, de kinyitotta a szemét. A látvány, mely eléje tárult lélegzetelállító volt : egy gyönyörű tisztás közepén állt és érezte a fű és a virágok csodálatosan friss illatát . Az égen milliárdnyi csillag ragyogott a Hold társaságában. Olyan volt az ég, mintha ezernyi gyertya világítana ott fenn.
-Ez az én birodalmam- szólalt meg az angyal - kérlek csak ülj le a friss zöld fűbe.
Anna nem ellenkezett, hanem ügyesen kényelembe helyezte magát.
-Kérsz esetleg egy kis szalmakrumplit, epertorát, csokifagyit, vagy bármi egyebet?
-Figyelj, én nem azért jöttem, hogy lakmározzak, hanem azért, hogy tisztában legyek a múltammal és te csak a drága időmet rabolod!- förmedt rá Anna erre a gyönyörű teremtményre - amúgy pedig honnan tudod, hogy mik a kedvenc ételeim és a kedvenc édességeim?- csodálkozott rá az angyalra.
- Ne feledd, a Múlt angyala vagyok és mindenről tudok, ami a múltban történt veled és másokkal, így azt is tudom, hogy mit eszel szívesen.
- Jól van, akkor jöhet egy csokifagyi, úgyis igen nagy itt a hőség.
Az angyal egyet csettintett az ujjával és máris ott volt Anna előtt egy hatalmas doboz fagylalt.
-Ez már igen, sok érdekes dolgot láttam már életemben, de ehhez foghatót soha- csodálkozott Anna- ha ezt elmondom a barátnőimnek megöli őket a sárga irigység- kinyitotta a fagyi dobozát és jóízűen elkezdte majszolni.
-Erről senkinek se szabad tudnia - szólt rá szigorúan az angyal - hanem visszaviszlek és reggelre mindent elfelejtesz, ami veled e percekben történt.
- Nem, nem, tartom a szám - hajtogatta a lány- csak térjünk már a lényegre.
-Rendben van, akkor feküdj le a fűbe és ne kérdezz semmit- kérte ez a gyönyörű fehér ruhás teremtmény.
Anna követte az utasítást, kényelembe helyezte magát és várta, hogy mi fog történni. Ekkor az angyal mutatóujját az ég felé nyújtotta és erre az egy hatalmas filmvászonná változott. Anna életének filmjét játszotta az égi mozi.
Az első filmkocka Anna születése volt. Látta, ahogy édesapja karjába veszi és átöleli őt gyengéd szeretetével, szíve minden melegével. - Egy hatalmas boldog család voltak ők ekkor- gondolta Anna. A film csak ment tovább és Anna már egyéves volt, épp itt kezdett tipegni. Édesapja kicsi lábacskáit az övére tette és így tanította járni, édesanyja pedig értelmetlen szavakat gügyögött neki és látszott, hogy annyira örült ennek a csöppségnek, hogy örömében össze- vissza puszilta lányát és ekkor olyan történt, ami nagy fordulat volt a kis család életében, ugyanis Anna kiejtette az első bűvös szót, mégpedig azt, hogy : - Apa. A szülőket olyan boldogság öntötte el, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. A szülők örömükben sírva fakadtak. Annát is egy csodálatos érzés kerítette hatalmába. A film csak pergett tovább, a lány már négyéves volt. Ilyen idős korában kapta meg az első biciklijét. Édesapja és édesanyja végtelen türelemmel tanította a pici lányt biciklizni és amikor önállóan tudott vele menni, akkor együtt ment a család biciklitúrákra.
A filmben gyorsan váltották egymást az események. Anna már kilenc éves és édesapja segítségével megoldja a nehezebbnél- nehezebb feladatokat matematikából és édesanyja, hogy örömét lányának értésére adja hatalmas epertorta szelettel jutalmazza meg, hisz ez a kislány kedvenc süteménye; édesapja pedig elviszi a laborba, ahol dolgozik és megmutatja, hogy épp mivel kísérleteznek. Ez az egész nagyon tetszik Annának és azt mondja édesapjának, hogy :
-Apuci, ha nagy leszek én is tudós szeretnék lenni akárcsak te, hisz annyi érdekes dolgot készítesz itt a bácsikkal... én is olyan okos akarok lenni, mint te.
- Jól van lányom- kacag egy nagyot János - kérése számomra parancs hölgyem - viccelődik az apa - de ugye tudod, hogy sokat kell tanulj ahhoz, hogy tudós váljon belőled? - kacsint egyet nagy huncutul.
- Nem baj, de én is olyan okos akarok lenni, mint te...te majd tanítasz- mosolyog az apjára.
Anna könnyei eközben sűrűn kezdtek záporozni, hirtelen nagy szomorúság lett úrrá rajta.
- Mi a baj Anna? - kérdezte az angyal erőltetett mosollyal, látszott rajta, hogy mennyire sajnálja a lányt.
- Csak az, hogy kisiskolás koromban olyan akartam lenni, mint ő, mindig meg akartam felelni az elvárásainak. És miért? Annyira szánalmas voltam, én soha nem voltam elég jó neki, mindig többet akart tőlem. Nem akarok olyanná válni mint ő. Valamikor, ahogy te is láthattad nagyon szeretett, de ahogy egyre nagyobb lettem azzal arányosan nőttek az elvárásai velem szemben, úgy érzem soha nem tudtam elég jó lenni neki. Annyira elhanyagolja a családját. Neki a munka az élete.
- Ne hozz elhamarkodott döntést Anna -kérte az angyal - még a többi meghatározó eseményt is meg kell nézned ahhoz, hogy kimond az utolsó szót. Ne feledd, hogy nekünk nem áll jogunkban mások felett ítélkezni, ez az Isten dolga. Meg kell tanuld feltétel nélkül elfogadni azt, amit az élet kínál és azt is, hogy hogyan tedd jobbá a saját életed és a mások életét.
- Jól van- mondta a lány leeresztet orral- nézzük akkor tovább, hogy eddig mi is történt velem, de csak azért, hogy mihamarabb túl legyek az egészen.
A film ott folytatódott, ahol abbamaradt. Anna édesapja egyre több munkát vállalt magára és ezért egyre kevesebb időt tudott az otthon melegében tölteni. A lány tízéves lehetett, amire az apja álma megvalósult, ami az volt, hogy saját laboratóriuma lesz. Minden teher az ő vállát nyomta e perctől fogva és egyre kevesebb idő jutott a szeretteire.
Amit az elkövetkezendő percekben látott a lány az teljesen letaglózta. Az apját látta, amint bent a cégnél a számítógép asztalra bújva sír és hibáztatja magát, amiért ilyen sokat vállal magára és, hogy emiatt a család háttérbe szorul, pedig ő nem ezt akarta. Hallja Anna, mikor apja azt hajtogatja, hogy:
-Elvesztettem a legfontosabb dolgot az életben... a családom utál. Én nem erre vágytam Istenem, én azt akartam, hogy ők semmiben se szenvedjenek hiányt, nekem ők a legfontosabbak és mégis naphosszat távol vagyok tőlük. Hiába akartam megadni nekik mindent mégis a legfontosabbat tagadtam meg tőlük, nem adtam nekik szeretetet, pedig ők az életem, nélkülük nem tudom mi lenne velem. Kérlek segíts Istenem abban, hogy megtaláljam a helyes utat, hisz ez nem mehet így tovább....
A film itt megszakadt.
- Mi történt? - kiáltott Anna zokogva, könnyeitől fuldokolva - miért állt meg? - Csinálj már valamit - ordított rá az angyalra.
Az angyal ekkor méltóságteljesen felállt.
- A történet eddig tartott - mondta.
- Az hogy lehet? - toporzékolt Anna.
- Úgy, - válaszolta az angyal - hogy eddigi életed során ez volt az utolsó meghatározó állomás. Eddig történelem, a többi viszont rajtad is múlik, ugyanúgy, mint a szüleiden.
- Ha jól értem - mondta Anna - az, hogy apa sírt az mostanában történt?
- Így van - válaszolta az angyal - szeretne változtatni, de nem tudja, hogy hogyan fogjon hozzá, és te- mutatott a lányra- ebben segítségére kell legyél, ahogyan anyukád is.
- Hát apa mégis szeret- csillant fel a lány szeme- én segítségére leszek, hogy meg tudjon változni.
- Na ezt már szeretem - vágott Anna szavába az angyal. Nagyon szeretném, ha még egy filmet megnéznél velem, csak azért, hogy még tisztábban lásd a dolgokat és, hogy elindulhass a szeretet ösvényén.
- Állok elébe - mondta boldogan a lány, aki ekkor már a fellegekben járt és azon morfondírozott, hogy hogyan segítsen édesapjának.
Az angyal ismét felemelte kezét az ég felé és egy újabb film kezdődött. Ennek a filmnek látszólag semmi köze nem volt az életéhez, mégis nagy hatással volt rá. Ez a film a busmanokról szólt, akik Afrikában élnek. Ez a népcsoport távol a civilizációtól békésen éli mindennapjait. Ők úgy tartják, hogy az istenek csak jó és szép dolgokat teremtettek. Annyira tisztelik a természetet, hogy az állatokat nem a vadászösztön miatt ejtik el, csupán azért, hogy ne haljanak éhen. Tudatában vannak annak, hogy ők is szerves részei ennek a csodás természeti láncnak. Közöttük nincs meg a versenyszellem, mint a civilizált kultúrákban. Ők hálásak azért, amilyük van, nem engedik, hogy bármilyen ,, anyagi dolog,, megzavarja az összhangot köztük és a természet között. Arra törekednek, hogy minél nagyobb szeretetben éljenek.
A modern ember számára az a fontos, hogy mindene meglegyen és többre - több dolgot halmozzon fel, de ez önmagában nem boldogít, ha szeretet nincs az ember szívében, akkor a legnagyobb palota is kunyhónak tűnik és a szív olyan sivár, mint egy kiszáradt folyó.
A filmnek lassan vége szakadt és szemmel látható volt, hogy nagy hatást gyakorolt Annára, aki nem tétovázott szavakba önteni, amit érzett:
- Most már értem, hogy miért is kellet ezt a rövidke filmet megnéznem, meg kell tanulni előtérbe helyezni a szeretteinket . Igaz?
- Igen. Ezenkívül pedig meg kell tanulni megbocsátani, hisz tévedni emberi dolog - megsimogatta Anna arcát a gyönyörű teremtmény, majd folytatta - nincs is annál szebb, amikor az emberek bátran szembenéznek a problémáikkal, megbeszélik azokat, nem pedig elterelik róla a szót, vagy elpalástolják. Az a bátor ember, aki mer beszélni a félelmeiről, kétségeiről és bátran szembenéz velük.
- Nagyon köszönöm mindazt, amit értem tettél. Gondolom ezután a búcsúzás következik.
- Nem - válaszolta az angyal - szeretnélek még valakinek bemutatni. Kérlek kövess.
Átvágtak a tisztáson és egy kis tölgyerdőn, ahol Anna egy másik angyalt pillantott meg. Mielőtt bármit is mondhatott volna, az illedelmesen bemutatkozott:
-Szia Anna, én a Jövő angyala vagyok és azért jöttem, hogy megmutassam mi fog történni veled és a körülötted lévőkkel, ha nem változtattok a hozzáállásotokon. Gyere csak velem - nyújtotta a kezét..
- Nahát, úgy látszik, hogy ismertebb vagyok, mint egy mozisztár- nevetett hangosan- felőlem mehetünk.
- Csukd be a szemed - kérte az angyal.
Anna úgy tett, ahogy az angyal kérte és a következő percben már forgott vele a világ. Mikor a úgy érezte, hogy valami szilárd dolog van a lába alatt, akkor kinyitotta a szemét.
Olyan látvány tárult eléje, amiről eddig álmodni sem mert, ez a legmerészebb vágyait is fölülmúlta. Egy hatalmas felhőn állt, ahonnan bámulhatta a kéklő eget és a lenn elterülő hatalmas víztömeget. Ameddig a szeme ellátott mindenhol víz volt lenn a mélyben.
- Itt alattunk a Nyugalom- tengere látható. Ugye milyen szép?- kérdezte az angyal kicsit elmélázva.
- Igen - válaszolta Anna, aki a látottakkal nem tudott betelni - soha nem gondoltam, hogy hasonlóban részem lehet valaha, de biztosíthatlak, hogy ennél gyönyörűbb élményben nem volt még részem.
- Akkor ideje, hogy megmutassam neked, hogy mi fog a jövőben történni veled és a körülötted lévőkkel, ha nem változtattok az életfelfogásotokon és a viselkedéseteken.
Az angyal mondott valamit Anna számára érthetetlen nyelven és erre a tenger elkezdett hánykolódni, majd egy hatalmas filmvászonná alakult át.
Anna csak ámult - bámult, de hamar úrrá lett a helyzeten és kényelembe helyezte magát , hasra feküdt és így nézte az élete filmjét. Pár percig nagyon élvezte a helyzetet, a játszadozást a pihe- puha felhők közt, de amit látott attól teljesen elszörnyedt.
Látta, hogy a jövőben hogyan fog széthullni a családjuk apja munkamániája, az ő és az édesanyja veszekedései miatt. Látta a távolabbi jövőt is, amikor apja robotjai elkészülnek és az emberek egyre csak többet dolgoznak, hogy megvehessék ezeket a csodamasinákat.
- Ezek a robotok csak még több boldogtalanság okozói lesznek - mondta Anna.
-Ez még semmi, ahhoz képest, hogy mi fog történni, ha ezek a robotok elkészülnek. Nézd csak tovább - bíztatta az angyal.
A továbbiakban Anna látta, hogy a robotok mesterséges intelligenciájuk segítségével öntudatra ébrednek és hatalmuk alá akarják hajtani a világot. Megkeserítik az emberek életét, ugyanis ,, rabigába kell hajtaniuk fejüket,, , az emberek kell dolgozzanak a robotok helyett és amikor ezek a masinák már nem veszik hasznukat: a beteg és öreg embereket megölik.
- Ez ugye csak egy vicc akar lenni?! - kiáltott fel Anna kétségbeesetten.
- Dehogyis. Ha édesapád ezeknek a teremtményeknek ,, életet ad,, , akkor előbb- utóbb az lesz, hogy a teremtmény a Teremtő ellen fordul. Így volt ez a világ teremtésekor is . A Sátán az Isten ellen fordult és addig mesterkedett, míg az ember is nemet mondott Isten szeretetére, mert kíváncsi természet, olyan akart lenni, akár az Isten. Azonban annyi a különbség, hogy Isten mindentudó és helyre tudja a káoszt hozni, de az apád csak egy ember: meggondolatlansága és becsvágya miatt pusztulásra ítélteti a Földet.
- Ezt én nem engedhetem - szólt közbe Anna zokogva - apa sem ezt akarná, biztos vagyok benne.
- Tudom, hogy közös erővel sikerülni fog megoldást találni - mosolygott az angyal - de ehhez össze kell fognotok, mint egy igazi család. Nagyon sajnálom de lassan búcsúznunk kell, még sokan várnak rám, de mielőtt visszatérnél a valóságba még kell találkozzál valakikkel.
- Gondolom a Jelen angyalával- mondta Anna.
- Nem. A Jelen angyala nem létezik. Te magad írod tele életed lapjait, hisz azért adott neked Isten szabad akaratot, hogy legyen jogod eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Cselekedj úgy, hogy ne okozz csalódást a te Teremtődnek.
- Igyekezni fogok. De kikkel kell találkoznom? - kíváncsiskodott a lány.
- A szüleiddel - válaszolta az angyal.
- A szüleimmel? De az hogy lehet?- csodálkozott a lány.
- Igen, velük. Gyere csak utánam - mosolygott az angyal.
A felhőkön úgy sétáltak tíz percet, amikor Anna megpillantotta a szüleit és kiáltozni kezdett :
- Apa, anya. Ti hogy kerültök ide? El se hinnétek, hogy milyen eseménydús éjszakám volt.
- Szia lányom - köszöntötte Annát édesapja - hidd el tudjuk miről beszélsz, hisz mi is azért vagyunk itt, amiért te.
- Hát akkor megígéritek, hogy ezután nem lesz több veszekedés? Nagyon szeretném, ha egy boldog család lehetnénk - pityergett Anna.
- Mi is - válaszolta az anya és gyengéden magához ölelte lányát.
- Itt az ideje, hogy visszatérjetek a valóságba - figyelmeztette az angyal - remélem, hogy ez az utazás segített abban, hogy jobb emberré váljatok.
- Köszönjük, amit értünk tettetek - hálálkodott Teréz - nálatok nélkül teljesen széthullt volna a családunk, örökké hálásak leszünk érte.
- Csukjátok be a szemeteket - kérte az angyal.
A forgás ismét elkezdődött és mikor abbamaradt mindenki kinyitotta a szemét. Mindhárman ott álltak a nappali közepén és tudták, hogy ez nem egy álom volt, hanem a színtiszta valóság.
- Biztos elfáradtatok az utazástól - szólalt meg János - azt javaslom, hogy pihenjük ki magunkat és holnap tiszta fejjel elkezdhetjük élni a boldogabb jövőnket.
Anna és Teréz megfogadták János tanácsát és aludni tértek.
Másnap reggel a megszokottnál korábban talpon volt a család.
- Elhatározásra jutottam - szólalt meg elsőként az apa - nem fogom piacra dobni ezeket a robotokat, megsemmisítem őket. Nem tudnék azzal a tudattal lefeküdni minden este, hogy az én hibámból emberek millióinak az élete megy tönkre. Ezután is dolgozok, de csak napi hat- nyolc órát, hogy minél többet lehessek veletek, hisz annyira szeretlek titeket, nálatok nélkül nincs értelme az életemnek. Bocsánatot kérek tőletek- megfogta felesége és lánya kezét - buta voltam, elvakított a becsvágy, de most már tudom, hogy mi az, mi igazán fontos nekem.
- Jaj, János - sóhajtott egy nagyot Teréz - csak az a kár, hogy ilyen későn jöttél rá erre, de hálát adok Istennek, hogy megjött az eszed - mosolyodott el az asszony.
- Jobb később, mint soha - lelkendezett Anna.
- Van itt még valami - vágott lánya szavába János. Szeretném a vagyonom felét kiosztani azok között, akik szükséget szenvednek, de ehhez kell a ti beleegyezésetek.
- Jól van - egyezett bele Teréz - látod hiába volt meg mindenünk úgyse voltunk boldogok. Örülök neki, hogy így megváltoztál.
- Most pedig megyek - órájára nézett a férfi, majd folytatta - összehívtam egy sajtótájékoztatót ma reggel kilencre, mert bejelentem, hogy a robotokat nem dobjuk piacra.
Anna és édesanyja csak úgy szárnyaltak a boldogságtól, hogy János ennyire megváltozott. Hamar felöltöztek és mentek a férfi után, hogy ott legyenek, mikor megteszi a nagy bejelentést.
Az újságírók már türelmetlenül várták Jánost a cég konferencia termében.
János méltóságteljesen lépett be az ajtón családjával és barátságosan köszöntötte az egybegyűlteket.
-Jó napot kívánok mindenkinek. Bejelentésem rövid lesz. Olyan elhatározásra jutottam, ami nem fog önöknek tetszeni. Sokat gondolkoztam az elmúlt hetekben és meghoztam egy igen fontos döntést: a mindentudó robotokat nem fogjuk piacra dobni.
-Ekkora pofátlanságot- szólt közbe egy felháborodott hang - mégis ezt hogy képzeli? Jól felültetett mindenkit. Hát ha nem készíti el maga, akkor majd más.
- Teljesen jogos a felháborodása és igaza van: ha nem én majd más- szólt vissza higgadtan János- de hatalmasat téved, ha azt hiszi, hogy ha van önnek egy mindentudó robotja az boldogabbá teszi. Az anyagiak nem boldogítanak, én már csak tudom. Ahogy láthatják mindenem megvan és nem tudtam mégse élvezni, mert a legfontosabb hiányzott az életemből, a szeretet. Bármim lehet, ha szeretet nincs a szívembe, akkor szegényebb vagyok az utcai koldusnál is - mosolygott János, megölelte családját és kisétáltak az ajtón.
Ez a bejelentés váratlanul érte az embereket és véleményük is megoszlott Jánosról : volt, aki elfogadta és volt olyan is, aki kritizálta, de mindez nem érdekelte a férfit.
A kis család találkozása a gyönyörű égi teremtményekkel jókor jött, hisz széthullóban volt a család és nekik köszönhetően megváltozott az életük.
János ezután is bejárt dolgozni és sok új dolgot adott a világnak, de megtanulta, hogy ne lépje át a határt: tudta, hogy mikor meddig szabad elmennie a kísérletezéssel. Anna is besegített a kutatásban és büszke volt arra, hogy milyen csodás családban él. Teréz pedig a világot járta és segített az elhagyatott embereken anyagilag és támaszt nyújtott a nehéz időkben.
Az angyali lények megjelenése óta e kis család tagjai békében, szeretetben és megértésben éltek, amíg meg nem haltak.