„Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá vagy ha senki sem tartja fontosnak és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”
Sok ember
legjobban vágyott célja a siker. A hozzá vezető út kellően nehéz ahhoz, hogy
egy időre elbénázzuk miatta az életünket.
Magam részéről egy ideig tanácstalan
voltam a siker mivoltában. Ugyanis mások megítélése is befolyásolja ezt. Azon emberek
többségéhez tartozom, aki sikert szeretne megélni, de helyzetemnél fogva
mérsékelt lépéseket tudok tenni az ügy érdekében. Lelkiismereti problémát
okozott, hogy a közfelfogásban a sikert a csillogással, nagy felhajtással, karrierrel,
biznisszel, közismertséggel és tömött pénztárcával azonosítják. Vagy csak rosszkor
voltam rossz helyen?
Mi kell
ahhoz, hogy sikeres legyen egy ember? Mit lehet sikernek nevezni?
Fontos
ezekről beszélni, mert szerintem alapvető tévedésben vagyunk a sikert
illetően. Sokan befejezett folyamatnak gondolják,
pedig minden egyes teljesített célkitűzés egy másik célt lendít be és ez így
megy a végtelenségig, ha sikerről beszélünk.
A siker szinonimái: elsőség, diadal, győzelem, hírnév, dicsőség, elismerés, renomé, nimbusz...
Ha ezeket
beleképzeljük a hétköznapi életünkbe, könnyen észrevehetjük azokat a
területeket, helyzeteket, ahol sokat tehetünk mi magunk az elismertségünkért.
Itt fel
kell hívni a figyelmet, hogy ha mások el is ismerik tevékenységünket, nem
biztos, hogy az igazolása önmagunk értékének.
Na de még
csak ott tartunk, hogy vagyunk valahol és szeretnék valahová jutni. Az ember (a
legtöbb) nem szeret egyhelyben ülni, igénye van a változásra ...igen, de
ennyi erővel lehetnénk csigák is. Ezt a fajta életcélt senki nem tartja
fontosnak, hiszen ilyet szinte reflexből tesz az ember..., hogy arrébb megy.
Ha az
ember társaságba kerül és beszélget, vagy olvas valami elgondolkoztató
történetet, elkezd értékekben gondolkozni. Ez egy folyamat, ami egyenletesen felépíti
az ember egyik fontos mozgatórugóját, az értékrendet. Talán most már látható,
hogy miként indul be az átalakításra való törekvésünk. Kezdünk egyéniségek lenni,
ami sok jónak és rossznak az okozója. Kirajzolódik, főleg magunk számára, hogy
mire vagyunk képesek. Nem mindenki tudja magáról egész pontosan, hogy
stressztűrő/monotonítás-tűrő/gyors gondolkodású/jó logikai készségű, de azt kitapasztalja,
hogy hol-melyik területen érzi magát a legjobban. Elkezdődik a változás: a
fontos dolgok meglátása.
Milyen
szép is lenne az élet, ha innentől extra könnyű lenne megvalósítani az
elképzeléseket!
Vannak
emberek, akik nagy dolgokat tartanak fontosnak. Talán mert az jobban szem előtt
van.
Alig
lehet ellenállni, hogy másfele nézzünk, mint az orrunk hegye. A városlakók jó
része tapasztalhatta magán, hogy életük egy részét képesek úgy leélni, hogy a
házszámon felüli rész csak akkor vették észre, amikor egy hangos repülő
elhúzott a fejük felett és ösztönszerűen felnéztek... milyen gyönyörű építészeti
megoldások, régi korok emlékeit lehet a kapu felett látni!
Ugyanez van az elénk kerülő feladatokkal.
Mi kell
ahhoz, hogy sikeres legyen egy ember?
Van úgy,
hogy azt látják fontosnak az emberek, amit többen csinálnak, ami számítások
alapján megéri/kifizetődik, ami látványosan kinő a földből. A fontos dolgokat
észrevenni nem olyan könnyű, pedig a lehető legközelebb vannak hozzánk. Van
értékrendünk, egyéniségünk és mégsem vesszük észre sokszor, hogy mi a fontos.
Talán mert eltorzulnak az érzékeink a ránk zúduló negatív hatásoktól?
Ez milyen
jó mentség lenne!!
Ha valaki
sikeressé szeretne válni, tényleg kellene a lényeglátás ..., de ez csak akkor sikerül,
ha az illető együttműködő, ha tudja a háttérben is tenni a dolgát, ha az
egészet átlátja. Mert, ha valaki látja a lényeget, tudja, hogy a fontos dolgok
a részletek, az előkészítések, a monoton mozdulatok, a százszor elmondott
mondatok, a tanítások, a végtelen figyelem a másik irányába ...
Ha ez
megy, a változások olyan irányba hatnak, hogy az akadályok, a nehézségek sorra átalakulnak
segítő építőkövekké.
Például követőket/támogatókat
találunk a céljaink eléréséhez. Vannak olyan célok, amelyekhez nagy változások
szükségesek, de a változásokon az embereknek is túl kell esniük. Ezért, ha
vannak olyanok, akiket szívesen követnek, akkor sokkal könnyebb célt érni.
Ezek a jó
dolog-követők, akik a sok kicsi, láthatatlan munkát végzik, ugyanolyan emberek
az örömérzés, a megbecsültség elvárása terén, mint akik a csillogó siker
fényében állnak.
Tudják
ösztönzés nélkül tenni a dolgukat, de ezt elvárni vagy hagyni nem lehet.
Gondoljunk bele, hogy kihívások nélkül, hogyan lehet fenntartani a figyelmet, a
jókedvet, a tenni akarást azokon a területeken, ahol nincs megmutatkozási
lehetőség, de mégis látni szeretnék az örömöt mások szemében, amiért ők is
tettek valamit.
Kell dicsérni, mert ez a legkisebb fizetség és mégis sokat jelentő
az embernek!
Sokszor
nem lehet eldönteni, hogy a körülmények kényszerítik ki a változást, vagy mi
változtatjuk meg a körülményeket és ezért változik a világ. Amikor sok ember
teszi a dolgát, éli az életét - ez ma mintegy 7 milliárd ember -, öntudatlanul
is nagy változásokat idéz elő, de ezt, egy-egy ember külön nem érzékeli azonnal.
Vannak olyan
embertől független események, amelyek egyértelműen minket, embereket
alakítanak, mondjuk egy meteor becsapódás vagy egy elmélet szerint a lepke
szárnycsapása.
De ilyen történések elég erősen felhívják a figyelmet, hogy valamit
tenni kell, valami mást, mint eddig. Valahogy úgy kellene szemlélni a dolgokat, hogy ne csak a fizikai
jelenlétünk számítson. Az ezen felüli plusz miatt számítunk embernek. Bármilyen
kicsit is teszünk hozzá, azzal az életünk színesebb, élhetőbb, sikeresebb lesz.
A
nagyléptékek miatt felmerül az emberben, hogy van-e jelentősége a tettünknek? Mihez
mérjük, mi a mértékegysége? Talán az a helyes, ha azt gondoljuk, hogy az ember
önmaga a mérő és a mérce is, mert tevőlegesen senki más nem változtat a
körülményeken és önmagán.
Mindenkinek
megvan a felelőssége és nem csak lelkiismerete szerint, hanem képességei
szerint is, bár azt nem tudom, hogy a lelkiismeret mennyire megbízható kontroll.
Mit lehet
sikernek nevezni?
Sok ember,
amikor már sikeres lett, nem szolgál közjót is, a sikere nem hasznosul sokrétűen. A
siker éltetője a háttérben lévő emberek kitartó munkája, és a külső szemlélők
figyelme, ezért ha ők nem kapnak elég örömöt/nem jut a sikerből származó jó,
elveszti a fontosságát és hiába volt a változásra való törekvés. Minden
kezdődik elölről, csak hosszabb kifutással és nagyobb energia befektetéssel.
Azt
hiszem elmondható, hogy a változások előmozdítói a sikernek, és jelentős
összefüggés van a folytonosan tevékeny ember és a siker között.
Egy sikerrel megélt élettel nagy
változásokat lehet előmozdítani. Ha valaki megérti/átértékeli a siker lényegét,
hétköznapi emberként olyan célokat tud megvalósítani, ami több ember számára
lesz hasznos és értékes.
A
körülményeket megváltoztató létünk felismerése, a lényeglátás, a sok azonos
értéket képviselők segítsége, a tág látókörrel világot szemlélők tanácsa, ...olyan bíztatást ad, hasznos információt eredményez, hogy az ilyen segítséggel a legkisebb
tevékenységünket is sikernek éljük meg.