A szabadság ára - Platón és a materializmus

Évszám
2013
Beküldő
DearLily

Minden filozófiai vizsgálódás alapját az képezi, hogy felteszünk egy kérdést,  és arra megpróbáljuk megtalálni a választ. Egyszerűnek tűnik, mégsem az, mert a kérdés legalább olyan fontos, mint maga a válasz, ha nem fontosabb. Platón kérdése összetett volt: hogyan lehetséges megismerni a világot, és egyáltalán ki képes rá?  A válasz: aki át tud lépni saját határain, az megláthatja azt is, ami a legtöbb ember számára láthatatlan marad.

Platón barlanghasonlatában az ember útja az árnyékból a fényre vezet, a tudatlanságból a tudásba. Az ideák sorában nála legelöl a Jó ideája áll. Ha valaki tudja, mit jelent jónak lenni minden körülmények között, és nem hagyja magát elvakítani a nem feltétlenül gonosz, de felszínes dolgok által, akkor tulajdonképpen megvalósítja Platón ideáját.

Az én kérdésem az lenne: mit jelent jónak lenni ma? Ki az, aki nem vak? A válasz megtalálásához előbb azt kell megvizsgálnunk, hogy mik a láncok, melyek lekötözik az embert, és mik az árnyékok,  miket valóságnak hisz. A láncoknak elég erősek, az árnyékoknak pedig elég meggyőzőnek kell lenniük ahhoz, hogy az embernek eszébe se jusson, élhetne máshogy is.

A nyugati világ mozgatórugója a pénz. Ez áll az első helyen. A hatalom is szorosan ott van a nyomában, de a pénz mögött csak a második helyre szorul. A pénz megléte nyújt reményt egy jobb életre, és annak a hiánya hozza elő belőlünk az Angst-ot, az elemi rettegést a nemléttől. A pénzt azonban nem elég birtokolni, meg is kell mutatni. Minden évben új telefon, új laptop, új autó kell. Nyaralási fotók tömegével kell elárasztani a Facebookot, melyeknek lehetőleg minél gyönyörűbb helyen, minél szélesebb mosollyal kell készülniük, hogy mindenki lássa, mennyire boldogunk vagyunk, és ha csak egy rövid időre is, de a barátokból csodálók és irigykedők legyenek. Mert az irigység jutalom, és annak az elismerése, hogy valamit jól csinálunk. Ezek persze hamis értékek, viszont rávilágítanak arra, hogy a világunk két értelemben is materialista: nemcsak a pénztől függ, de a pénzhez kapcsolódó minden anyagi dologtól is.

A platóni barlanghasonlatba behelyezve: a láncok, melyek fogva tartják az embert, nem más, mint a gazdagság ígérete, míg az árnyékok a falon azok a dolgok, melyeket pénzen tud megvenni.

Mióta világ a világ, az ember leghőbb vágya a szabadság. Különös módon, ezt is sokan pénzzel igyekeznek megszerezni. Úgy gondolják, az anyagi javak halmozásával megtalálják majd a régóta áhított függetlenséget. A legtöbben azonban a közelébe sem kerülnek a lelki békének. Sőt, épp ellenkezőleg. Minél többet keresnek, annál gazdagabbak akarnak lenni. Ennek oka, hogy mindig találkoznak valakivel, aki még náluk is nagyobb vagyonnal rendelkezik, és akivel versenyezni lehet. Már nincs szükségük több pénzre, de a több pénzzel járó nagyobb presztízsre igen. Nemhogy szabadok lennének, még sokkal inkább rabbá teszik saját magukat. Ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kitörni. Így tartja fogva őket a barlang. 

Én személy szerint nem hiszek abban, hogy a megvilágosodásnak van egy bizonyos pillanata. Ez, ahogy Platón is írja, egy folyamat, amely során az ember lépésről lépésre jut el oda, hogy megismerje a lényeget. A végén sem tud meg mindent, csak azt, ami igazán fontos.

Az barlanghasonlatban is kezdetben csak a tükörképét látja meg a természeti jelenségeknek az ember, utána magukat a fákat és köveket, majd a holdat és a csillagokat, végül pedig a Napot. A Nap a Jó ideája, a legmagasabb szintű tudás. Azonban ha valaki a barlangból kikerülve közvetlenül a Napba pillantana, a fénye elvakítaná. Szüksége van rá, hogy felkészüljön. Ha az ember rögtön a Jóval találkozna, nem értené, nem ismerné fel. A Jó megtanulása ugyanúgy idő, tapasztalat és gyakorlása kérdése, mint bármi más. 

A mai materialista világban a Jó ideájának megvalósítása nem abban áll, hogy teljesen elutasítjuk a pénzt. Sokkal inkább abban, hogy felismerjük a mértéket. Nem gyűjtünk többet, mint amire valóban szükségünk van, ha pedig mégis keletkezne némi többlet, azt másra költjük. Olyasvalakinek adjuk, akinek nincs elég. A jótékonyság sokkal nagyobb lelki kielégülést képes nyújtani, mint az öncélú vásárlás. Ezzel a szabadság is elnyerhető, mert a szabadság nem más, mint a felesleges vágyak elnémítása. Az anyagi, szellemi és érzelmi függetlenség ezáltal hozható összhangba és tehető teljessé. A másokkal való törődés saját magunk gazdagításának legszebb és legkifinomultabb formája. Véleményem szerint ez Platón üzenete a 21. században.