A száműzött Nap

Évszám
2009

Panni vidáman dalolgatott a virágos réten, egyszer csak hallja, hogy valaki énekel:

Miért, mondd miért vagyok én így egyedül,
Miért, mondd miért csak a szél hegedül,
Búsan járok az égen tovább,
Nincs hű család és nincsen barát.

Miért, mondd miért, mondd miért nincs családom,
Miért, mondd miért, mondd miért nincs barátom?
Társam sincs , egyedül élek én,
Nincs hű barát a világ féltekén.
Nincs, ó nincs, ó nincs családom,
Nincs, ó nincs, ó nincs barátom.


- Szervusz Nap! Miért sóhajtozol, mikor előtted az egész világ, mindenkit megajándékozol fénnyel, melegséggel, mindent tudsz és mindent látsz?
- Ez így igaz Pannikám! Mindenki arra vár, hogy szétszórjam sugaram és mikor élvezkednek a fényben, eszükbe sem jutok.
- Csak nem köszönetre vársz? - kérdezte Panni.
- Elég köszönet az, hogy nyílik a virág és ébredésemet ünnepli a madarak éneke, de mégsincs barátom.
- Te nem is vársz hálát ezért!
- Hálát nem, mert ismerem őket jól, csak akkor veszik észre valakinek a hiányát, amikor már nincs. Legszívesebben világgá mennék, de csak egy kicsikét, hogy meglessem, szükség van-e rám és keresnék új barátokat.
- Tudod mit? Elrejtőzünk a Fekete erdőben a lombok között egy-két napig. Jó lesz?
- Jó Pannikám, gyere, induljunk:

Vándorolunk, visz az utunk
Sötét erdő közepébe,
Elrejtőzünk, elbújdosunk
Éjfekete sűrűjében.

Várhat reggel majd az ember,
Nem lát sehol, mert fény sincsen,
Elrejtőzünk, elbújdosunk,
Nem lesz nap ott fenn az égen.


Ahogy vándoroltak, szembe jött a róka.
- Hová, hová így énekelve? - kérdezte.
- Megyünk a Fekete erdő közepébe elrejteni a Napot, hogy ne lássák meg az emberek.
- Mehetek én is? - kérdezte.
- Hát, te mindenkit becsapsz, a ravaszságodról vagy híres, nem fogsz-e minket is elárulni?
- Én?! Azóta nem csaptam be senkit, amióta a Nap megmentette az életemet. Egyszer a vadász célba vett engem a puskájával, s Ő elvakította a szemét.
- Látod róka, mégis azért szomorú, mert nincs barátja.
- Énekeljünk neki, hátha felvidul:


Fenséges nap tündöklik az égen,
Világot lát, aranysugara éltet,
Mindenható, mindentudó,
Útja a pompázatos Idő-folyó,
Elringató, lágy melege éltet,
Hálánk száll feléd éjek fényében.


- Köszönöm barátaim! Ezt nekem énekeltétek? - és megsimogatta sugaraival Pannit és a rókát.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak szembe jött a farkas.
- Hová, hová ilyen ünnepélyesen? - kérdezte.
- Megyünk a Fekete erdőbe a Napot elrejteni, hogy ne lássák meg az emberek.
- Mehetek én is? - kérdezte.
- Hát, te mindenkit támadol, nem fogsz-e minket is bántani?
- Én?! Azóta nem bántottam senkit, amióta a Nap megmentette az életemet. Egyszer, amikor az ember vermébe estem, Ő kinyújtotta egyik sugarát, s kihúzott engem.
- Még egy barát! Énekeljünk neki, hadd örüljön!


Barátok kísérik a fény útját,
A fény óvja a barátokat,
Aranysugár izzik a szívükben,
Ajándékod fenséges úr.
Te vagy a fény, a világosság,
Te vagy az élet, az igazság,
Hálásan köszönik ajándékod
Az utad követő hű vándorok.



Arra szállt a varjú.
- Hová, hová ilyen vidáman? - kérdezte.
- Megyünk a Fekete erdőbe elrejteni a Napot, hogy ne lássák meg az emberek.
- Mehetek én is? - kérdezte.
- Hát, te mindenkiről rosszakat mondsz, nem fogsz-e rólunk is csúfságokat terjeszteni?
- Én?! Azóta nem találtam ki rosszakat, amióta a Nap megmentette az életemet. Egyszer, amint éppen azt kiabáltam az emberek fülébe, hogy nemsokára itt a világ vége és az emberek összezavarodtak és majdnem összetapostak, Ő kiemelt a tömegből és szeretet-fénye átölelte az embereket.
- Mondjunk hálát a Napnak barátaim!


A barátok hálásan néznek Rád,
Te vagy a megmentő igaz barát,
Kinyújtottad felénk segítő kezed,
Zengjük a köszöntő Nap-éneket!
Süssél, ragyogjál világ felett,
Szerető szívünk ujjong veled,
Száműzted fényed az emberektől,
Süket fülektől, vak szemektől.



- Barátaim! Ne akarjátok, hogy tűzkönnyem kipotyogjon a gyönyörűségtől és a fájdalomtól. Örülök nektek és szomorú vagyok a vakok és süketek miatt. Hogy is tanulhatnának meg látni és hallani?
Odaértek a Fekete erdő közepébe és ott leheveredtek.
A Nap a fák tövéig ereszkedett.
Eközben az emberek felébredtek hosszú álmukból és észrevették, hogy elsötétedett minden, még a Hold sem világított.
Elszaporodtak az éjszakai kártevők, összezavarodott minden.
Az emberek tehetetlenül szidták egymást. Egy csapat gyerek így dalolt:


Jöjj vissza kedves, égi tünemény,
Te vagy az éltető szeretet-fény,
Nélküled nincs világ,
Nélküled nincs virág,
Jöjj vissza kedves, égi tünemény!

Ki hozza ágyunkba hajnal sugarát,
Ki teszi napossá ember nyarát?
Szükségünk van Terád,
Szükséged van miránk,
Mert akkor vagy boldog, ha tüzed szórod ránk.



A Hold észrevette a Nap hiányát és bár álmos volt, mégis elindult a keresésére. Egyszer csak észrevette, hogy a Fekete erdő sűrűjét fény öleli át.
- Óh, Nap! Azt hitted, elrejtőzhetsz előlem és az emberek elől? A sötétség nem nyelheti el a fényt, bárhogyan is erőlködik:


Uram, kérlek ne aludj,
Uram, kelj fel, itt a Hold,
Uram jöjj fel, vár az ember,
Uram kérlek ne aludj!

Uram, itt a hitvesed,
Uram várnak az emberek,
Uram gyógyítsd a szívüket,
Uram kérlek, ne aludj!



Meghallotta a Nap a Hold hívását és hirtelen elfeledte azt a kis szomorúságot is, amit az emberek miatt érzett. Megköszönte a barátok segítségét és még ragyogóbban indult az Éjszaka hölgyével rendbe tenni a világot. A sziklák, nagy hegyek visszhangozták énekét:


Száműztem magamat,
De nem lettem boldogabb,
Mert száműztem az igazságot.
Mindenre, mindenkire
Szétszórtam sugaram,
A jót, a rosszat egyformán látom.

Száműztem magamat,
De nem lettem boldogabb,
Mert ki hozza el az igazságot?
Csúfokra, szépekre
Szétszórtam sugaram,
Mert szeretem őket
És szeretem ezt a világot.



Az emberek, mikor észlelték a világosságot, örömtáncot jártak.
Csak egy kis csapat gyerek, Panni, a róka, a farkas és a varjú tudta, hogy valójában mi is történt és azt is, hogy holnapra Ismét elfelejtik, mit jelent a Nap hiánya. És a Nap akkor a legboldogabb, ha néha új arcot fedez fel ünneplői között. Ilyenkor együtt énekelnek:


A barátok hálásan néznek rád,
Te vagy az éltető szeretet-láng,
Kinyújtottad felénk segítő kezed,
Zengjük a köszöntő Nap-énekét!
Süssél , ragyogjál világ felett,
Szerető szívünk ujjong veled,
Meglátják fényed az emberek,
A tisztán hallók és szeműek.