Évszám
2010
A hetedik gyereknek született. Az apja örült neki, mert fiú lett. Az anyja inkább lányt akart. A hét gyerek, ahogyan mondani szokták, akkorák voltak mint az orgonasípok. A család családi pótlékból és különböző segélyekből élt. A telepen ez volt a természetes. Beleillettek a többségbe, nem is akartak mások lenni. Ha megpróbálták szépíteni a házukat, kigúnyolták őket. Illő volt cigarettázni, és a segély napján meghívni a szomszédokat dínomdánomra. A gyerek keresztelője az egész telepnek nagy ünnep volt. Jöttek a rokonok. A pörköltből meg a műanyagpalackos borból jutott mindenkinek. Vincének keresztelték. Teknős Vince együtt nőtt a telep gyerekeivel. A fiúcska hamar a mezítlábasok élére állt. Együtt jártak gyümölcsöt, zöldséget lopni. Vince hamar megszokta a napi egy-két pofont. Az iskolában folytatódtak Vince csínytevései. A gyerek ellenőrzője hamar megtelt intőkkel. Amikor a tanítónő korholta a családot, hogy miért nem figyelnek oda a jó eszű gyerekre, az anyja csak intett egyet, majd megjegyezte: „ Az apjának még iskolája sincs, mégis megélünk. Őt is meglesz majd valahogyan. „Történt egyszer, hogy az iskolában elkezdett tanítani, egy frissen diplomázott, rendkívül csínos tanárnő, Ágika. Vince még életében nem látott ilyen szépséget. Ámulta a fürtökben vállára omló haját. Alig mert belenézni Ágika szénfekete szemébe. Gyakran a közelébe settenkedett, és szinte itta a tanárnő illatát. Az első napokban el is feledkezett rosszalkodni. Tele volt csodálattal. Egy nap a ház körüli állatokról volt szó a lakóhelyismeret órán, Vince jelentkezett. Egy kiselőadást tartott a sündisznóról, az egerekről, a telep kutyáinak és macskáinak életéről. Nagyokat nyelt, de csak mondta és mondta. A tanárnő odament hozzá és megsimogatta a fejét. Még azt is mondta, hogy aki ilyen jó megfigyelő, annak legalább újságírónak kellene tanulni. Vincét még soha nem simogatta meg senki, soha nem kapott dicséretet. Könny szökött a szemébe az örömtől. Azon a napon, életében először, boldog volt, nagyon boldog. Ágika miután látta, hogy milyen jó hatással van a fiúra a dicséret, máskor sem fukarkodott a jó szóval. Általában olyan feladatokat adott neki, melyeket meg tudott oldani. Okosan rávezette, hogy gondozza magát, így például megjegyezte, hogy gyakrabban mosakodjon, mert a szép bőre és haja megérdemli. Gyakran emlegette a fiú tehetségét az újságíráshoz. Vincének fogalma sem volt arról mi fán terem az újságírás, de a telepen gyakran azzal hencegett, hogy ő újságíró lesz. Ez kellett a haverjainak: csúfolták, nevették. Vincét nem érdekelték a heccelődések, egyre többet tanult, a tanítónő pedig elhalmozta dicséretekkel. Egyik nap egy idős, nyugdíjas tanítónő jelent meg Ágika helyett az osztályban. Bejelentette, hogy Ágika elment egy másik iskolába dolgozni. Aznap a nyugdíjas tanítónő majdnem megőrült, annyira rosszak voltak a gyerekek. Különösen Vince fordult ki magából. Amikor megkérdezte, hogy a szép tanító nénit melyik iskolában találja meg, tanítónő ráförmedt: „Ahhoz neked semmi közöd, a te dolgod, hogy rendesen viselkedj.” Egy kicsit meg is húzta a gyerek pajeszát. Vince ekkor felugrott, összekapkodta a cuccait, majd kirohant az osztályból. Elfutott a közeli általános iskolába. Be-benyitogatott az osztálytermekbe. Amikor a gyerekek meglátták, elkezdték kiabálni, hogy tolvaj, tolvaj. Közben kicsöngettek, s az egyik osztály tanulói üldözni kezdték. Néhányan utolérték, földre teperték. Az egyik gyerek beverte a fejét a járdaszegélybe. Vér, mentők. Vincét elfogták. Vallatták. Mit lopott az iskolában? Hiába bizonygatta, hogy nem lopni ment, hanem a szép tanító nénit kereste. Kihívták a rendőrséget is. Jegyzőkönyvet vettek fel. Vince szülei hamar megkapták a határozatot. Fiúkat verekedés miatt egy évre javítóintézetbe küldik. Vince a javítóintézetben sem felejtette a csínos osztályfőnökét. Elkezdte gyűjteni a szép nőket ábrázoló képeket. Még pszichológussal is kezeltették, mert azt hajtogatta, hogy a világ végére is elmegy, hogy megkeresse a legszebb nőt a világon.Jó magaviseletéért hamarabb hazaengedték az intézetből. A fotókat magával vitte. Éppen az ágya melletti falra akart kiragasztani néhányat, amikor az anyja észrevette. Szó szót követett, ám az anyjának nem sikerült leszedetni az újságkivágásokat a falról. Sőt, a fia meggyőzte, hogy adjon magára, szépítse magát, nézzen ki úgy mint fotókról rámosolygó lányok. Állította, hogy a telepen szebb lehet bárkinél. Festesse be a haját, hordjon magas sarkú cipőt, dobja ki a koszos otthonkáját. Vince anyja már délután átment a szomszédasszonyhoz, hogy göndörre becsavartassa a haját. Este amikor-meglehetősen kapatos állapotban- megérkezett a családfő, nekiesett a „megszépült” feleségének. Meggyanúsította, hogy szeretője van. Vince megpróbált szembeszállni az apjával, ám ez csak olaj lett a tűzre. Óriási rajcsúr alakult ki Teknőséknél. Az apa kizavarta a házból a családot, Vincét kékre-zöldre verte. A rendőrséget is megjelent. Másnap Vincét elvitték a szülőktől. Gyerekotthonba került. Nem is bánta. Valakitől azt hallotta, hogy az újságírók sokat olvasnak. Ott pedig volt lehetősége az olvasásra. A közepes tanulmányi eredményével is meg voltak elégedve az otthonban. Az anyja, amikor meglátogatta, feltűnően csínos volt. Vince nagyon örült neki. Az asszony elmesélte, hogy a gyerekekkel elköltözött a szüleihez, mert nem tudta elviselni az állandó veszekedést. Vincét magához akarta venni, de a fiú nem ment, mert jól érezte magát a rendezett körülmények között. Vincét az otthonban tudósnak becézték. Egyre több barátot szerzett magának, jó néhány haverjával megszerettette az olvasást. Vincét ki-kiengedték a városba. Egy napsütötte délelőtt megpillantotta a szép tanárnőt. Egy boltból jött ki. Vince sokáig követte. Nem merte megszólítani, a szíve olyan gyorsan dobogott, hogy úgy érezte, kiugrik a helyéből. A nő szebb volt, mint valaha. Amikor észrevette, hogy a fiú követi, szorosan magához ölelte a táskáját, majd bement az egyik városszéli gimnáziumba. Vince megjegyezte a gimnázium nevét, és nyolcadikban oda adta be a jelentkezését. Vincét felvették a gimnáziumba. Nagy izgalommal készült az első napra. A tanárnő nem ismerte meg. A magyart tanította az első osztályban. Ágika ugyanolyan kedves és aranyos volt, mint annak idején az általánosban. Teknős Vince a gimnázium harmadik osztályába járt, amikor az egyik kereskedelmi tv. csatorna meghirdette a Riporter kerestetik című tehetségkutató vetélkedőt. Teknős Vince jelentkezett. Éjt nappallá téve tanult. Óriási izgalmak árán eljutott a döntőig. A vetélkedőt a fél ország végigizgulta. A döntőben Vince ellenfele híres embert kért fel riportalanynak, Vince a tanárnőjével készített interjút. Többek között megkérdezte, tanított-e általános iskolában, és ott ajánlotta-e valamelyik gyereknek, hogy újságíró legyen. A tanárnő kis gondolkodás után elmesélte, hogy volt egy fiúcska, aki olyan élményszerűen mesélt a házuk körüli állatokról, azóta sem felejti el. Vince bevallotta, hogy ő volt az a fiúcska. A tanárnő annyira meglepődött, hogy egy ideig meg sem tudott szólalni.A nézők többsége Vincére szavazott. Óriási ünnepségben részesítették Teknő Vincét, a győztest, azonnal felajánlottak neki egy állást a televízióban. Az első helyezettnek járó autó helyett pénzt kért. Vince apja azon az estén jól berúgott, verte a mellét, és azt ordibálta a telepen, hogy az ő fia a legokosabb és legtehetségesebb a világon, aztán hazament az üres és hideg lakásba. Már az előszobában elaludt. Azt álmodta, hogy a fia megöleli őt. Amikor felébredt, nem tudta elképzelni, hogy miért könnyes a szeme.