A szív betegsége

Évszám
2012
Beküldő
Keira

„Jól csak a szívével lát az ember”- írta Antoine de Saint- Exupéry világhírű kisregényében és mi, akik olvastuk, emberek milliói a világon, elhittük. Biztosan így van, hiszen oly sokszor csal meg a szemünk, a fülünk, a logikusnak hitt gondolkodásunk.

De mi van akkor, ha beteg a szív? Nem elsősorban a sok szénhidrát vagy koleszterin fogyasztása, a túlsúlyunk vagy épp a túl sok dohányzás miatt, esetleg a mozgásszegény életmódunk vagy épp a túl kevés alvás, a túl hajszolt életstílusunk következtében. Mi van akkor, ha a szívünk, a lelkünk beteg oly módon, hogy már nem képes látni, mert valami vagy valaki teljesen elhomályosította a tekintetét.

Holtan találnak egy gyönyörű, okos, kedves fiatal lányt, miután egy ország napokig hiába kereste. Kiderül, hogy aljas gyilkos áldozata lett, aki egyébként apa és szerető. Mellesleg egy sor médium állítja, hogy cigány. Úgy tűnik ettől kezdve ez a legnagyobb bűne, bárki ítélkezhet felette. Innentől kezdve azért nem ember az ilyen, mert „cigány”. Hirtelen eltűnik a józan ész, az emberek csak a szemükkel látnak.

Pedig amit tett, egy társadalom betegsége, sokkal inkább egy fertőző szívbetegség undorító tünete, mint az öröklött géneké. Ez a mára rendkívül elterjedt betegség pedig nem egy bacilus vagy vírus megjelenésével kezdődött, nem is földönkívüliek vagy egy terrorista szervezet terjesztette el. Ez a kór Darwin evolúciós elméletével kezdődött, majd folytatódott Freud professzor „fantasztikus” felfedezéseivel, aztán ezt megtoldották a rock and roll zenészek generációt átformáló erkölcsi „tanításai”, majd végül kiteljesedett az internet forradalmával.

Mire is gondolok? Az evolúció tana szerint az ember is csak egy állat, méghozzá csúcs ragadozó, egy olyan világban, ahol az a természetes, hogy az erősebb legyőzi a gyengét, és csak a legjobbak, a legrátermettebbek maradnak fent. Alapvetően ösztönlény. Szerinte a vallás kialakulása már csak egy magasabb rendű civilizációban jelent meg, azaz egy komolyabb, összetettebb gondolkodás eredménye. (A híres tudós halálos ágyán állítólag mégis papot akart hívatni, mert megingott saját elméleteiben.)

Darwin előtt az egyház tanításain nőttek fel a nemzedékek, aminek a lényege az volt, hogy az ember Isten képére teremtetett, ezért morális lény, aki felel a tetteiért, és élete végén a jó is, a rossz is elnyeri jutalmát. Ezt a fajta gondolkodásmódot tulajdonképpen mindenféle kultúrában megtaláljuk valamilyen formában, legyen az a reinkarnációban való hit vagy egyszerű természetimádat, az ember mindig hitte, hogy van nála valamilyen magasabb rendű erő, amit tisztelni és imádni kell. Ez minden társadalomban lehetővé tette a békés egymás mellett élést, mindenhol láthatjuk a szeretetre és az igazságra való alapvető igényét az embernek. A rossznak bűnhődnie, a jónak virágoznia kell, rossz gondolatainkat pedig nem csak hogy nem kell, de nem is szabad megvalósítani.

Az evolúció tanai mindenesetre alapjaiban rengették meg az ember, mint morális lényben való hitét az emberiségnek. Ha az ember állat, tulajdonképpen nem kell, és nem is lehet azon csodálkozni, ha állat módjára, ösztönösen viselkedik. Természetes, ha agresszív; normális, ha az erősebb elnyomja a gyengét; a természetes kiválasztódás következtében pedig az is, ha „hullik a férgese”, a gyenge kipusztul. Végül is mindenki a fennmaradásért küzd, ez az élet normális körforgása. Egyszer élünk, a halál után pedig már nincs élet, sem számonkérés.

Nézzük csak meg a fogyasztói társadalmakat, ahol annyi érték, pénz forog kézen, hogy abból több is, mint 7 milliárd embert lehetne a földön jól lakatni. A nagy család itt már nem érték, a házasság sem, ezekhez ugyanis mind áldozatokat kell hozni, energiát kell belefektetni, hogy jól működjön. Mellesleg kellene hozzájuk egy egészséges szív is. Csak a saját kényelmünk, a minél magasabb életszínvonal megvalósítása az, amiért a legtöbb ember él. Meg sem fordul a fejükben, hogy ez tulajdonképpen egyáltalán nem természetes, és hogy ez mindössze néhány évtizede vagy talán egy évszázada van így.

Sigmund Freud tovább rontott a helyzeten, amikor azt állította, hogy szexuális vágyaink ugyanolyan alapvető szükségletek, mint az evés vagy az ivás, vagy éppen az alvás, ezért annak elnyomása igencsak káros az emberi szervezetre, tehát nem kívánatos. Konkrétan minden aberrációt és neurózist ide vezetett vissza. Ő vezette be a frusztráció fogalmát, mert szerinte ez a fajta szexuális frusztráltság az, ami az embereket az agresszióra valamint neurózisba vezeti. (Ő magát nem nagyon láthatjuk vidámnak egy korabeli képen sem, és gyakran látjuk szivarral pózolni, ami önmagában is egyfajta neurózist, függőséget feltételez.)

A mai modern, úgymond fejlett országok kultúráiban már meg sem kérdőjelezik ezen elvek valódiságát, igazságát. Egyes biológusok kitalálták a szexuális akceleráció fogalmát, amit szintén egyfajta evolúciós folyamatként értékelnek. Ezért aztán ahelyett, hogy a fiatalokat önmegtartóztatásra oktatnák vagy arra, hogy várjanak a szexualitás megkezdésével, amíg valóban érettek lesznek rá minden szempontból, azt láthatjuk, hogy már 10 évesen a gyerekek mindent tudnak a szexről, és tizenéves korban megkezdik a szexuális életet. Legjobb esetben óvszerrel védekeznek, mert azért a szexuális úton terjedő betegségektől is tartanak valamilyen szinten, de az orvosok gondolkodás nélkül írják fel a (nagyon káros) fogamzásgátló szereket is tizenéves lányoknak.

A szexuális akceleráció valószínűleg sokkal inkább a környezettel, a neveléssel függ össze, nem pedig megállíthatatlan, természetes evolúciós folyamat. Ma is találkozhatunk olyan tizenéves lányokkal, akik nem menstruálnak 14 éves koruk előtt, mert nem a szexualitás volt a leggyakoribb téma a családjukban, hanem más értékek kerültek előtérbe. Ugyanígy láthatunk boldog 18 éves lányokat, akik még szüzek, és pozitív energiáikat sikeresen fektették bele más hasznosabb elfoglaltságokba, mint például egy sport, egy kreatív hobbi vagy a tanulás.

Ugyanakkor tény, hogy nem ez a többség. Régebben még talán csak a férfiaknál, most már a nőknél is megjelent az a fajta gondolkodásmód, hogy a szex nem csak fontos, de egészséges, sőt szükséges élvezet is. Ha éhes vagy, eszel, ha álmos vagy alszol, ha szexre van szükséged, szexelsz.

És itt jön be a rock and roll korszak, ami a szerelmet elsődleges élvezeti cikként állította be. Ekkor kezdett elterjedni a házasság előtti, majd a házasságon kívüli szex, ami azelőtt talán csak titokban, a társadalom megvetése mellett, mint elítélendő cselekedet jelenhetett meg. Ez folyt a csapokból is, erről énekeltek úton útfélen az emberek.(Furcsa mód a popzenészek sem mentesek a drog vagy egyéb élvezeti cikktől való függéstől, hány és hány esetben halljuk, hogy valaki fiatalon meghalt gyógyszer túladagolás következtében.)

Természetesen most is vannak olyan társadalmak, ahol a házasságtörést, házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális közösülést elítélik, de modern fogyasztói társadalmakban ez már természetes jelenség. Valaha még mi is szívtelennek tartottuk azokat, akik megcsalták a másikat, vagy romlott szívűnek azt, aki csakúgy fűvel fával „elment”. Mára már fel sem kapjuk a fejünket, ha ilyet látunk, hallunk. Pedig fura mód ugyanúgy fáj a szív, ha megcsalják, ha hazudnak neki. A szív ugyanúgy érzi, ha a másik fél szíve már csak félig van ott, vagy egyáltalán nem. Ezen sem az evolúció, sem Freud tanításai nem tudtak változtatni, de még a rock and roll korszak sem.

Ezzel el is érkeztünk a XXI. századhoz, ahol már az internet annyira átszőtt gyakorlatilag minden társadalmat, hogy lehetetlenség nem tudomást venni róla és annak hatásairól. Aminek először örültünk, hogy milyen jó, bármilyen információ elérhetővé válik, bárkivel bármikor kommunikálhatunk a világ minden tájáról (szinte ingyen), arról kiderült, hogy sokkal több veszély forrása lett, mint azt valaha gondoltuk volna. Tulajdonképpen itt látható kiteregetve a megromlott, száz sebből vérző szív minden bűzös, rothadt terméke, de itt lehet megtapintani a legkeményebbre szilárdult kőszíveket is. A legveszélyesebb azonban az új, felnövekvő cyber nemzedék kinevelődése.

Ők azok, akiknek már természetes, hogy nem morális lényként, hanem ösztönlényként látják magukat, egy olyan társadalomban, ahol természetes, hogy csak a legjobbak maradnak fent. Ők azok, akiknek az egyik legfontosabb szükséglete a pénz megszerzése mellett bármilyen fajta szexuális irányultságuk feltétlen kiélése mindenféle - régen természetes - szeretet kapcsolat nélkül. Ők azok, akik mindenféle aberrációt kézhez kapnak az interneten, amikről mi még csak nem is hallottunk. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy az egyetlen szexuális elhajlás (a bestialitáson kívül ), amit még a modern társadalmak is elítélnek és bűncselekményként kezelnek, a kiskorúak molesztálása illetve a velük való visszaélés. De még erre is ezrével látunk ellenpéldákat az interneten, tehát valahol valakik nem csak úgy gondolják, hogy ez is természetes, de még bátran meg is osztják „sorstársaikkal”. Állítólag ebben óriási üzlet van, a piac pedig egyre bővül.

Nagyon nagy baj van itt a szívekkel. Ezek után nem is csodálkozhatunk, hogy egy férfi „agresszívvá válik”, amikor „szexuális frusztráltságát” nem tudja leküzdeni, mert egy számára „kívánatos nő” ( akárcsak egy hamburger az éhes ember szemében) elérhetetlenné akar válni. Ha igaz lenne mindaz, amit Darwin, Freud és a többiek mondtak, akkor tulajdonképpen teljesen természetesen és normálisan viselkedett a korábban említett kíméletlen gyilkos, érthetetlen, egyáltalán miért keverik bele a származását. Hiszen ő is ember, akárcsak mi. Neki is lehetnek vágyai, őt is foglyul ejtette már az internet, ő is ebben a fene modern fogyasztói társadalomban nőtt fel, ahol az erősebb természetesen legyőzi a gyengét. Márpedig egy törékeny, csinos nő igenis gyengébb, mint egy börtönben edzett férfi.

Valami mégsem stimmel azonban a híres biológusok, pszichiáterek és újdonsült cyber nemzedék elméleteivel. Ha kicsit jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy az állatvilágban sem csak a legerősebbek maradnak fent. Hova lettek akkor a dinók, mamutok, stb.? Hogy maradhattak fenn egyáltalán a ragadozók táplálékául szolgáló gyengébb, könnyen áldozatul eső állatok? Miért nem bántják általában az állatok ok nélkül az embert? Az állatvilágot tanulmányozó biológusok megfigyelték, hogy valójában azok a populációk maradnak fenn sokáig, amik együttműködőek, ahol közösen vadásznak, ahol osztoznak a megszerzett javakon. Számos esetben észrevették, hogy még különböző állatfajok is segítségül sietnek bajba jutott társaikon, arról nem is beszélve mennyire megható módon gondoskodnak egyes madárfajok a populáció sérült tagjain. Megfigyeltek szoros kapcsolatokat, hűséget, ragaszkodást sőt még féltékenységet is (pl. a sakáloknál). A hangyák vagy a méhek esetében például valami egészen különleges, rendkívül jól szervezett társadalmat, egymásért akár még meghalni, önmagukat feláldozni is hajlandó teremtményeket látunk. Valójában a természetben azt láthatjuk, hogy ha az ember tönkre nem teszi, meg nem bolygatja, minden tökéletes harmóniában van.

Miért tud akkor fennmaradni a mi igencsak tökéletlen társadalmunk ? Pszichológusaink erre is megtalálták a választ a „felettes én” személyében, aki azért csak el-elnyomja azt a fránya ösztönlényt - szerencsére. Freud szükséges rossznak tartotta, nélküle – szerinte - valószínűleg már rég kiirtottuk volna egymást. Tehát szükség van rá. De ki hozta létre a „felettes ént”, egyáltalán hogyan jön létre? Ez már igencsak összetett kérdés.

„Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Timóteus 6:10) - olvashatjuk Pál apostol intelmét a keresztények szent könyvében, egy másik helyen pedig egyenesen úgy fogalmaz a Biblia, hogy „csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerheti azt?” (Jeremiás könyve 17:9). A Bibliában a szív a lélek jelképe volt, tulajdonképpen ő lenne valószínűleg a „felettes én”. Salamon király ezért ezt az intelmet adja tovább fiának : Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Példabeszédek 4:23) . Ennél egyszerűbben és szebben meg sem lehetne fogalmazni azt, ami az egészet összefoglalja, és ami tulajdonképpen lényeg.

Az emberi értékek olyan mértékben kerültek válságba korunkban, hogy most már az emberek szívét kell megújítani - mindenestől. Nem elég most már csak megőrizni, mert nincs meg az az alapvető, biztos morális alap, amibe valaha beleszülettek az új nemzedékek. Lassan már családok sincsenek; ha vannak, csak idő kérdése, hogy mikor esnek szét. Nincs szellemi, ideológiai tanítás sem az iskolákban, sem az otthonokban, legalábbis olyan nem nagyon, ami etikai fogódzókat biztosítana az embereknek. Ha van is, igencsak nehéz dolguk van, hiszen az összes médium ontja ránk szennyét, mocskát, kételyét. Még ha vannak is jó törekvések, ideológiák, irányzatok, jó példák a művészetekben, irodalomban, filmekben, példaadó emberek, akik utat mutathatnának az emberiségnek, ( mint például Mahatma Ghandi volt), elnyomják őket, elhallgattatják őket. Szinte lehetetlenség a jót, értékeset kihorgászni a sok szemét közül.

Mégsem szabad feladni. Amíg vannak jóakaratú, adakozó, önzetlen emberek, művészek, egyházak, karitatív és civilszervezetek, akik megértették, hogy a világot egyedül a szeretet tarthatja fenn, és az az energia, ami valójában mindent mozgat a belső erőnkből, a szívünkből fakad, addig van remény. Van remény a szívek megújulására. Tegyük hát, ami a mi részünk, újítsuk meg szívünket, és segítsünk más szívek megújításában!