Tibolddaróci galiba

Évszám
2011
Beküldő
rokkercsi
Borsod megyén innen, Mezőkövesden túl, a Kácsi-patak mentén létezik egy csodaszép, természeti kincsekkel megáldott pincefalu, melynek Tibolddaróc a neve. Körülbelül 1500 ember él ott. Boraikról, vendégszeretetükről méltán híresek, no meg arról, hogy nem mindennapi dolgok történnek náluk. Így volt ez tegnap is, amikor Zoli a kiserőben a tehénlegelőn megpillantott egy egyedül kószáló libát.
- Na! Ez meg mit keres itt? Már megint nem figyeltem, és kilógott egy liba a sorból? Jó lesz, ha begyűjtöm, mielőtt még kiderül a turpisság - gondolta, és odaszaladt a libához.
- Szép jó napot kedves ifjú! Lilla királykisasszony vagyok. Benned kit tisztelhetek? – szólt a liba.
- Mi a csuda! Beszélő libát látok – hökkent meg Zoli.
- Nem liba! Lilla vagyok. És meg kell mondanom, roppant illetlen dolog így beszélni egy hölggyel – felelte a liba.
- Semmi kétség! Már megint elaludtam a napon – sopánkodott Zoli.
- Elég a játékból! Mondd meg ki vagy, máskülönben meg kell, kérjelek, hogy távozz körömből. Egy királykisasszony nem kokettál idegenekkel – magyarázta a liba.
- Majd én megmutatom, ki itt az úr! – kiáltott Zoli, azzal üldözőbe vette a libát.

Lilla azt hitte, hogy ez csupán a pórnép egyik udvarlási szokása. Mivel jó kedvében volt, belement a fogócskába. Nem vette túlságosan komolyan a dolgot. Kicsit megfuttatta „udvarlóját”, aztán lassított. Zoli nagy diadallal rávetette magát. A lendülettől kis híján hasra is esett, ám még idejében sikerült elkapnia a nyakát.
- Most megvagy! – harsogta.
- Jó, jó megfogtál! De ne szoríts, kérlek ennyire. Ez fáj. Inkább lejtsünk egy táncot! Ha jól viseled magad, eltekintek tőle, hogy nem vagy rangos úri legény. Korban nagyjából egyezünk. Ki tudja! Talán még apám udvarába is elviszlek! – lelkendezett a liba.
- Majd én magammal viszlek téged! – vágta rá Zoli, és határozott léptekkel elindult a pincerendszer felé a libával a hóna alatt.
- Hová megyünk? – kérdezte Lilla
- Az óriási és sötét borospincerendszerbe. Remek búvóhely volt még a tatárjárás idején. Ott majd kivered a fejedből ezt a sok butaságot.
- Na, szép, mondhatom! Mint egy mesében! A gonosz fiú foglyul ejti a szegény eltévedt királykisasszonyt. Azért örülök, hogy legalább nem vagy sárkány, és remélem, hamarosan megérkezik a megmentőm.
- Arra várhatsz! – nevetett Zoli.
- Abból van a galiba, ha megszólal a liba! – kiáltotta Csaba, aki egész idő alatt egy fán üldögélt. Mindent remekül látott és hallott. Roppant mód szórakoztatónak találta, ahogy Zoli kerget egy libát, aki váltig állítja, hogy királykisasszony. Azért szólt közbe, mert okos libával még ő se találkozott, és méltatlannak tartotta volna, ha Zoli a sötét pincébe vonszolja. Meg aztán arra is kíváncsi volt, meddig tart ki Lilla a téveszméje mellett. Hamar le is mászott a fáról.
- Na, úgy látom, ma még se kerülsz dutyiba! – szólt Zoli, és letette a libát.
- Szia, Lilla! Csaba vagyok. Zoli unokatestvére. Meg kell mondanom, liba létedre elég művelt vagy!
- Szia, Csaba! Te magad mondtad, hogy művelt vagyok. Miért nevezel mégis libának?
- Jól van. Ha királykisasszony vagy, akkor mondd el nekem az előkelő hölgyek legfőbb ismérveit. De vigyázz! Ne próbálj átverni! Egy kiművelt fiatalúrral van dolgod. Nagyon sokat olvastam mindenféle témáról, szóval a legkisebb füllentés, és itt hagyunk. Úgyis gombát kell szednem anyukámnak a vacsorához.
- Most légy okos, Domokos! – vigyorgott Zoli.
- Lássuk csak! – kezdte a liba. – Minden hölgynek ismernie kell a latinon kívül legalább két idegen nyelvet. A társasági élet miatt leginkább a francia és az angol ajánlott.
- Na, és te hogy állsz francia terén? Latinból nem kérdezlek, mert az a lányoknak nem kis kihívás – szólt Csaba.
- Ami azt illeti, apám fogadott mellém tanítót, ám én csak a számomra érdekes dolgokat akartam megtanulni idegen nyelveken, minthogy „Prenons de la biere ”
- Igyunk egy sört?! Hát ez nem túl királykisasszonyhoz illő – mondta Csaba.
- Hát igen! Ezért bocsátotta el apám a tanítót. Ilyesmire nem taníthat egy hölgyet. Titokban azért én megtanultam még egyet, s mást – felelte a liba. – Ha akarod, elmondom, miket.
- Nem szükséges. Térjünk át a következő követelményre! – mosolygott Csaba.
- Hangszeren játszani. Lehetőleg zongorán – folytatta Lilla.
- Az jól ment? – kérdezte Zoli, akinek titokban egyre rokonszenvesebb lett a liba.
- Bevallom, hogy bár nagyon szép hangszer a zongora, és tisztelem azokat, akik szépen játszanak rajta, engem inkább a klasszikus gitár érdekelt. Nem akartam, hogy édesapám a zenetanártól is megváljon miattam, ezért kötelességből részt vettem a zongoraórákon, ám a délutáni sétaidő alatt gitárleckéket vettem. Végül tökélyre fejlesztettem a dolgot olyannyira, hogy ma már fiatalokat és gyerekeket tanítok gitározni. Eljárnak hozzám, az udvarba.
- Lenyűgöző! Tudjátok mit? Hagyjuk mára a vallatást. Menjünk le a patakhoz. Eléggé megszomjaztam. Visszafelé meg szedünk gombát, hogy anyukám elkészíthesse világhírű gombapörköltjét – javasolta Csaba.
- Jó ötlet. Én is innék egy kis vizet. Anyukád szakácsnő? – kérdezte a liba.
- Bizony ám! Még pedig a legjobb – mondta büszkén Csaba.
- Az jó, mert nálunk elkélne egy új szakácsnő. Túlságosan fűszeresen főz, puffadok. A végén még oda lesz a májam – panaszkodott Lilla.
- Hát, majd megkérdezem hajlandó-e nálatok főzni. Benne nem fogsz csalódni – mondta Csaba.

Olyan jól elbeszélgettek, hogy hipp-hopp, a patakhoz értek. A víz kristálytiszta volt, ezért bátran ihattak belőle. Amikor Lilla lehajolt, hogy igyon, nem akart hinni a szemének.
- Ó te jó ég! Ez rettenetes! Liba vagyok! – kiáltotta kétségbeesetten.
- Ezek szerint te tényleg azt hitted, hogy királykisasszony vagy? – kérdezte Zoli.
- Igen, mert nem akartam elfogadni, hogy csak egy közönséges, buta liba vagyok. Ki akartam lógni a sorból. Annyira hittem benne, hogy ez lehetséges, hogy egészen elfelejtettem, hogy liba vagyok. – sopánkodott Lilla.
- De hát minden úgy van, ahogy akartad! Te vagy a legokosabb, legkedvesebb liba, akit valaha láttam! És irigylésre méltó fantáziád van! Igazán kivételes liba vagy. Ne félj, nem esik bántódásod! Zoli meg én majd vigyázunk rád. Csak annyit kérek, hogy mások jelenlétében ne beszélj! A végén még valaki elvinne a cirkuszba, hogy jó sok pénzt keressen rajtad. Velünk mindig szabad maradhatsz – felelte Csaba.
- Ígérem! – mondta Lilla. – Én vagyok a világ legszerencsésebb libája.