Tihamér bácsi diófája

Évszám
2013
Beküldő
varga.lajos1946

Platon pályázat 

Élj megfontoltan!-Tihamér bácsi diófája 

Az élet ajándék, én is úgy kaptam. Apám második házasságából születtem. Első felesége alig múlt 18, mikor vérmérgezésben meghalt.

Nemcsak a fia, én is őrzöm az emlékét. Gyermekként én sem tudtam mi az élet..

Sokat jártam a kis falu határát. A mama háza kerteken át vezetett, aztán a fodrász, a tejcsarnok, a kovács, mind felfedezni való.

Hallottam a nyerítéseket, a lovaskocsik poroszkáltak és ez is elcsendesült, mikor a nap túlment a kis patakon túl és elveszett a hegyek mögött.

A lassú léptekkel hazatérő tehénkéket nagy örömmel fogadták, akik szinte méltóságteljesen mentek az istállóba, némán tűrve, hogy megfejjék őket.

Sőt! Mintha megkönnyebbültek volna, s utána édes tejillat lett a kis udvarokban. Amikor a fecskék az elszürkült ég óceánját elhagyták, a kis fészekbe tértek, ahol elcsendesült az eresz alja.

A nagyobb macskák, a szomszédok kedvencei kipedrett bajusszal az esti vadászatra készültek.

Apám 20 évig volt harangozó. Elhúzta az esti harangszót, a szomszéd háznál felgyújtották a petróleum lámpát...

Már mindenhol volt áram, ott nem és ez a gyerek ésszel hangulatos is volt.

Tihamér bácsiék laktak ott.

Csak a vacsora közeledtével lett fény. Sokat vendégeskedtem náluk, a másik a Hajdú család volt. Ott törzshelyem a pad sarka a sarokban, ott hallgattam a felnőtteket.

Így tudtam egyre többet a nagyvilágból, amit még nem fedeztem fel, de józan ésszel élte.

Lassan, megfontoltan, ahogy a kis szekerük is kiért a dűlőbe.

Közös munkák is voltak, aratás, cséplés. Őszön a kukoricafosztás, a szotyolázás, megannyi mese a kis 40-es körte fényénél.

Közel 60 év távola, a Tihamér bácsi szavai, intelmei, tanítása itt csengenek a fülemben.

Ketten éltek, nem lett gyermekük, én szinte mindennapi voltam, mintha sajátjuk lettem volna.

Sokat segítettem befogni az egyszem lovacskát. Apámék kapálni jártak és az ebéd valamelyik dűlőben várt.

Sokat gyalogoltam, néha felvett egy kocsi és az akácsorok a sazállópor újra előttem van, mintha tegnap lett volna.

Így szólt Tihamér bácsi:

Az élet? Sok kitartást követel, jól teszed, ha lassan jársz, messzi az Úr, az erőt be kell osztani, akadnak társak, de csak egy magad választotta tempóban menj. Jó és rossz az élet, nem biztos, hogy a terveid megvalósulnak.

Nem lett utódunk, de akinek van, az sem mindig törődik vele..

Sokat vagy itt, tudják jó helyen vagy, sokat átadok, mert az öregek bölcsek, nem mind..

Nem mindenik ad jó példát, de találsz, ha jól figyelsz.

Olvasol, írsz, tanulsz, a munka, a szorgalom előre visz. A természetben élünk, itt falun egész közel van.

Mindennek megvan az ideje, ahogy sorban múlnak el az évszakok. Ideje van a vetésnek, az aratásnak, a pihenésnek. Meglátod, hogy gyorsan múlnak a hónapok, s évek.

Példakép lehet a szülő, nagypapa, s tanító vagy egy bölcs öreg, hogy megfontoltan élj, ételnél ne lakj jól teljesen.

Az ivás és éjszakázás is eljön, ha legény leszel, nem verseny a munka, a szerelem sem, a jó munkához idő kell!

Oly megszabott az emberi élet, a folyók, hegyek, s nagy fák, meg némely állat száz ezer vagy tán millió éves, de neked az időt be kell osztanod.

A gyermekekért él az ember..- de ha nincs, fogadd el, úgy élj, mondták régen. Öreg korodra legyen mire emlékezned.

Ha öreg leszel, emlékezel a kugliversenyre a faluban, az első csókra, a pecázásra a patakban.

Az egyik erdei kirándulásra, használd ki a szabadidődet, olvass, láss világot.

Ködön át, de látod a szüreti bálokat, lassan lépj előre, így keveset zuhansz vissza.

Lassan érsz révbe.. a gyökérnek, a hegyeknek is kell idő. Itt az ősz, mennek a madarak és hull a békés tájra a hó karácsonykor.

Az életben minden ember, állat, növény összefögg, együtt élünk velük, légy példakép.

Legyen előbb a tert, mint a szó.

Igyekezz a szép nyugodt családi életre, hogy játssz a gyermekeddel majd, hogy jó szívvel gondoljon ő is a gyermekkorára.

Lehet nem leszel bajnok, nem tüntetnek ki, nem lesz babérkoszorúd, de békés öregkor vár rád.

Nyugalmat árassz és az ősök életét meséld el és tiszteld őket. Sokat tettek oly sok nehéz év volt velünk, nem a szerencse.

Az... csalfa nő.. nem mindenkire mosolyog.

Tihamér bácsiéknál ez a kis fény esténként mindig vár, az élted majd folytatódik egy gyermekben, e magad építette házban, egy versben, egy könyvben marad a fotó, pár szép elmúlt pillanat, nem jön vissza az idő, az csak megy.. élj megfontoltan és vidd magaddal a kerti öreg fák árnyát. A szép estéket őrzi majd lépteidet, s a miénkét is a falu, az akácos, az esti harangszó, a kis lép, az erdő rejteke, a csebdes emlékeink. 

Megfontoltam Tihamér bácsi szavait, úgy is éltem, a sírjuk behorpadt már, elhalkult a bácsi hangja az éteren át, mint a régiek, Platón és a többi bölcs szavai. Tettei elkísérnek bennünket millió fényéveken át, elmerülve, szállva a világ végtelen óceánjában az idők végezetéig, azt hiszem örökre.