Tolvajok tolvaja

Évszám
2011
Beküldő
Plazmaplüssmackó
„Ember embernekfarkasa” tartották már a régiek is, és milyen bölcsek voltak! Ha szétnézünk anagyvilágban, gyorsan megerősítést kap ez a kijelentés, sajnos túl gyorsan; devan egy hely, kerek e világon, ahol még őrzik az erkölcs szikráit, egy kishumorral fűszerezve, hogy igazán kedélyes lehessen az élet. Erről a helyről,szép szülőfalumról szeretnék most önökkel megosztani egy kedves kis történetet,mely remélem mindenkit jobb kedvre derít.

Magyarországszíve csücskében található egy falu, Orgovány. Orgovány derekán található egyhosszabbacska utca, a Szabadság utca. A Szabadság utca kellős közepén, úgymajdhogynem szomszédságban, található két házikó, azon két gazdájával, Pistabácsival és Jani bácsival. Most hogy mindenkit megtaláltunk, belevághatunk ebbea falusi komédiába.

Kellemes őszi napcsiklandozta a Szabadság utcát és bungallója hűvöse kényeztette Jani bácsit.Ekkor még Pista bácsi biciklije is békésen támaszkodott a ház falának, nem issejtve, hogy hamarosan milyen kalandokban lesz része. Gazdája ekkor már rég afalu apraját oktatta, hiszen Pista bácsi tanító volt.

Nade fordítsukvissza tekintetünk Jani bácsi háza tájára, aki most tér rá második karéjkenyerére. Megszolgált nyugdíjasként ő már megteheti hogy kényelmesenszalonnázgasson piros sámliján a „bohócfülkében”, ahogy ő hívta a háza mellettikis épületet. Egy-egy falatka néha Jani bácsi kedvenc kiskutyájának, Bucikánakis jutott, aki szorgalmasan, farka csóválva leste az asztalról érkező mannát. Areggeli befejeztével sétára indult Jani bácsi. Ilyenkor mindig megnézte, mindenrendben van-e az udvarban, minden úgy áll-e ahogy előző este hagyta. Idős létéremeglehetősen fitt és dolgos ember volt, így viszonylag gyorsan bejártabirtokát. Elégedett tekintettel tartott a kapu felé, hogy kizárja azt, ám ekkorvalami szemet szúrt neki. Az utcán egy ismerős biciklit, és rajta egy ismeretlenembert látott, amit semmiféleképpen sem tartott helyénvalónak. Bizony Pistabácsi biciklije volt épp lopásban, ám Jani bácsi sem volt rest. Felpattant amaga kétkerekűjére, és a rabló után eredt. Öreg szíve hevesen kalapált mígüldözte a biciklitolvajt. Csak úgy suhant el a Szabadság utca fái és házaimellett, nagyot köszönve minden pletykás szomszédasszonyának. Öreg, kalimpálószíve egész’ belesajdult, amikor a Sarki Kocsma mellett haladt el, gondolatbansűrű elnézést kérve tőle hogy most be se néz régi cimborájához, de úgy érezte,ez a különleges helyzet különleges eszközöket kíván, és lemondott a reggelifeleséről. Mialatt így vívódott magában, egész lelassult, és már a tolvajt ismajdnem szem elől tévesztette, amikor váratlan dolog történt Jani bácsilegkellemesebb meglepetésére. A rabló leparkolt a polgármesteri hivatal elé ésbement ügyintézni.

Jani bácsi afaluban lévő rendőri felügyelet híján saját hatáskörben döntött a bicikli sorsafelől. Egy perc se telt belé, és már két biciklivel és vidám ábrázattal tartotthazafelé. A Sarki Kocsmának is megígérte, hogy mindjárt visszajön, és elújságolmindent töviről hegyire. Végigtekerve a Szabadság utcán a szomszédasszonyoktátott szájjal néztek, nevettek, tapsoltak és mondogatták: „Jani, Jani! Vénbolondunk, vén hősünk.”. Visszavitte mindkét biciklit a maga helyére, majdleheveredett a bohócfülkében lévő kopott kanapéjára, és kedvenc kutyuskája,Bucika buksiját simogatva elszenderedett.

Eközben Pista bácsiis hazatért, végigsétálva udvarán betért házába, mintha semmi sem történtvolna, pedig…

A hihetetlen akcióról csak délután értesült magától Janibácsitól a Sarki Kocsmában, ahol ő épp ígéretét teljesítette, vagyis abiciklilopogatás történetét mesélte még színesebben, mint az a maga valójábantörtént.

 - Rajtad senki nemfog ki, te tolvajok tolvaja! – mondta Pista bácsi, és együtt nevettek egy jópohár bor mellett a történeten, melyet még évek múlva is emlegettek.

Így vót, igaz vót. Magyarország szívének a csücskébentalálható Orgovány falucska derekán lévő Szabadság utca kellős közepén lakóJani bácsi így lopta vissza cimborája, Pista bácsi biciklijét, és így vált ő, akedves kis falucska becsületes polgára tolvajok tolvajává a népi szóhasználatlegnemesebb értelmében, megmutatva, hogy ember embernek barátja is lehet(ne).
Vége