Történt egyszer Erényországban...

Évszám
2010
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, az Óperenciás tengeren innen vagy túl, nem lehet tudni, volt egyszer egy ország, amit Erényországnak hívtak. E kicsiny országnak nem volt párja: a nap sugarai sehol sem ragyogtak olyan fényesen, mint ott.... A madárcsicsergés csodálatos dallamai még Hetedhét országon is túl hallatszottak, az illatos mezőkön a virágok lila, piros, sárga, kék színekben pompáztak.

Erényország népe számára ismeretlen volt a félelem, a harag, az irigység és  féltékenység. Az emberek arra törekedtek, hogy a javakból mindenkinek ugyanannyi jusson, hogy senki ne szenvedjek hiányt, hogy segítsenek a bajbajutottakon, s hogy senki ne éljen magányosan. A városlakókat valamely belső tulajdonságuk alapján nevezték el. Felelős Péter, a Polgármester Vigyázó Lajos rendőrfőnökkel gondoskodtak arról, hogy a városlakók boldogságát ne zavarják meg a szomszédos Konfliktusország lakói, akik irigykedve figyelték Erényország békéjét, örömteli életét s minden lehetséges módon békétlenséget akartak elterjeszteni közöttük.

Erényország orvosa, Gondoskodó Vendel nemcsak orvos volt, hanem füvesember is. Ő nemcsak ismerte a növények gyógyerejét, hanem nyelvükön is értett. Órákon át beszélgetett növényeivel, este altatódalt dúdolt nekik és pirkadatkor együtt nyújtózkodott velük.

A bíró, Igazságosztó Kelemen igyekezett igazságos ítéleteket hozni azokban az esetekben, amikor hozzá fordultak. Munkája alig akadt, hiszen Erényország népe békés nép volt. Ha elő is fordult, hogy néha összekülönböztek, annak oka leginkább az volt, hogy nem tudták eldönteni, melyikük segítsen előbb bajbajutott embertársaikon. Az ország pszichológusa, Lélek Béla, akihez mindenki fordulhatott, aki elbizonytalanodott önmagában és boldogságát veszélyben érezte. Segítőtársa Csodatévő József, aki képes volt örömet varázsolni a szomorú emberek szívébe.

Épületes Ottó, az ország építésze arról gondoskodott, hogy brigádjával minden ember számára igényeinek megfelelő házat építsen.

Kukta Ábel „ Edd meg mind" éttermében ehettek az idős-beteg emberek és azok is, akik különleges, finom ízekre vágytak. A helyi boltos, Olcsó Dezső arra törekedett, hogy alacsony árakkal és bőséges árukínálattal szolgálja a lakosságot.

Áfamentes Áron Bankjában a lakók méltányosan, kamatmentesen kaphattak kölcsönt.

Bélyeg Elek, az ország postása gondoskodott a jó hírek megérkezéséről.

Erényországban mindenki lelkiismeretesen dolgozott, mert tudták, hogy munkájuk értéke megsokszorozódik és munkájukkal elősegítik egymás jólétét is.

Erényországra közelebbi és távolabbi országok is kíváncsiak voltak. Csak úgy özönlöttek a turisták, hogy betekintést nyerjenek Erényország boldogságának titkába, s csodálattal szemlélték barátságosságukat, kedvességüket.

Történt egyszer, hogy Erényországban különös betegség ütötte fel a fejét. A betegség tüneteit először egy házaspáron, Bátor Richárdon és Megbízható Rózán fedezték fel. Hiába kapták meg Gondoskodó Vendel szokásos gyógymódját, az üdítő légzést és a nyugtató zeneterápiát, a betegek állapota nem javult, sőt másnap már a házaspár szomszédain, Kötelességtudó Károlyon és Szorgalmas Piroskán is hasonló tüneteteket észleltek. Ekkor már a nagy mágus, Csodatévő József is bekapcsolódott a gyógyításba.

- Károly, kérem mondja el a panaszait! - kérte a varázsló.

- Hát, olyan  érdekes gondolatok járnak a fejemben, a nejemmel, a szomszédaimmal kapcsolatban. Mintha minden a feje tetejére állt volna, már nem akarok többé jó ember, jó férj lenni. Közben nyugtalanságot érzek, s a szíven is hevesebben ver.

- Hmm! - tanakodott Csodatévő József - ilyen tünetekkel még nem találkoztam!

- S ön Szorgalmas Piroska? Miről tud nekünk beszámolni?

- Ahogy az uram elmondta, én is hasonlóan érzek! Nem tudom mi ez, ilyen még nem volt.

- Hozzám még csak szomorúsággal fordultak és ez minden bizonnyal nem az - felelte a mágus.

Sokáig törte a fejét, de nem tudta megfejteni ezeket az ismeretlen tüneteket. Másnap ismét újabb betegek jelentkeztek hasonló tünetekkel. A betegség egyre csak terjedt. Az emberek már nem voltak barátságosak és kedvesek egymással, megszűnt a jóindulat az országban. Az egyre fokozódó válsághelyzetben az ország Polgármestere nagy lépésre szánta el magát, s a világhíradóban felhívást tett közzé:

- Közhírré tétetik, hogy Erényország nagy bajban van! Ismeretlen betegség ütötte fel a fejét nálunk. Már alig van ember, aki még nem beteg. Ezért kihirdetem, hogy aki segíteni tud Országomon, magas jutalomban részesül.

Az országra nehéz idők jöttek. Az emberek néha még az utcán is összeszólalkoztak, sőt még össze is verekedtek. Barátságtalanokká, mogorvákká váltak. A turisták már nem voltak kíváncsiak az országra, hiszen ott már nem béke, öröm, jószándék uralkodott. A munka is akadozott és az emberek segítőkészsége sem volt már a régi.

Egy napon különös hír terjedt el az országban, miszerint érkezik egy rég kivándorolt hazafi, Bölcs Ernő, aki világot járt, tiszta lelkű, éles elméjű személy. Az emberek kíváncsian várták az idegen érkezését, s nem is gondolták, hogy ő lesz az, aki meggyógyítja az embereket a súlyos betegségből.

A vasútállomásra érkezve Bölcs Ernő csodálkozva vette tudomásul, hogy Erényország már nem ugyanaz, mint azelőtt. Az azelőtt békés ország alig különbözött az állandó civakodástól hangos Konfliktusországtól, ahol az emberek úton-útfélen minden apróság miatt egymásnak estek. Mintha nem is hazajött volna. Az eddigi, békeszeretetükről, segítőkészségükről, jóindulatukról híres embereknek nyoma sem volt. Bölcs Ernő kétségbeesetten rohant a Polgármesterhez:

- Mi történt itt? Mi történt az emberekkel?

A Polgármester tanácstalanul válaszolt:

- Sajnos 1 hónapja ismeretlen kór kezdett el terjedni. Még Gondoskodó Vendel, Lélek Béla és Csodatévő József sem tudott segíteni az embereken.

- S hányan betegedtek meg eddig? - kérdezte Ernő.

- Az ország lakosságának kétharmada beteg, s félő, hogy hetek kérdése és mindenki megbetegszik. Már nem tudom kihez forduljak.

- Én szívesen segítek! Sok országot jártam, sokat tanultam életről, halálról, fájdalomról, szeretetről, betegségről, félelemről, bátorságról, megbocsátásról, haragról.

- Harag? - kérdezett vissza a Polgármester. Az meg micsoda? Valami építészeti stílus vagy netán egy ételkészítési eljárás?

- Nem - mosolygott Bölcs Ernő. Ez egy érzelem, amely ha eluralkodik az emberben, akkor hajlamossá válik mindenféle indulati cselekvések elkövetésére.

- Erről még nem hallottam! - ámuldozik a Polgármester. S milyen indulati cselekvéseket követnek el az emberek haragjukban?

- Általában súlyos sértések, szóváltások, fenyegetések, veszekedések vagy verekedések lehetnek a fékezetlen indulatok következményei.

- De furcsa! - tanakodik a Polgármester. S miért csinálják ezt az emberek?

- Több oka lehet! Előfordul, hogy kevés a tolerancia az emberekben s csak saját magukra gondolnak. Előfordul, hogy az önuralmuk kevés vagy megbocsátani nem tudnak. - mondja Bölcs Ernő.

A Polgármester felugrott a helyéről és hirtelen felkiáltott:

- Ernő! Megvan! Szerintem Erényország lakosainak haragbetegsége van!

- Gondolja, Polgármester Úr? - álmélkodik Bölcs Ernő.

- Igen, szinte biztos vagyok benne, kedves Ernő! Szeretném ha segítene nekem meggyógyítani a népemet. Maga bölcs és úgy látom, ért a haragbetegséghez.

- Köszönöm a bizalmat Polgármester Úr! Talán kezdhetnénk a legsúlyosabb esetekkel és reménykedjünk, hogy ugyanúgy ahogy a betegség, a gyógyulás is ragályos lesz. - mondta Ernő.

- S milyen gyógymódot kíván alkalmazni Ernő? - érdeklődik a Polgármester.

- Attól függ, kinek mennyire súlyos a betegsége. - kezdi Ernő. Lesznek olyanok, akiket megértésre kell majd tanítani, lesznek akiknek szeretetképességet, másokat pedig meg kell majd tanítani ara, hogyan legyenek boldogabbak, hogyan találjanak örömet az életben, mert csak úgy tudnak boldogságot és örömet adni másoknak.

- Hát, kedves Ernő, ha legyőzi a járványt, magas jutalmat adok Önnek!

- Nem kell nekem a jutalom! - szabadkozik Ernő. Örülök, hogy segíthetek az embereknek, hiszen ha elősegítem mások boldogságát és boldogulását, azzal én is boldogabbá válok és örömmel tölt el, ha újra szép, békés, szeretetteljes világban élhetünk itt, Erényországban!

- Rendben van, Ernő! Intézkedem, hogy a súlyos esetek azonnal járuljanak eléd. Tudtommal Bátor Richárd és Megbízható Róza a legsúlyosabb esetek. De előtte jöjjön, együnk pár falatot Kukta Ábel Éttermében.

Késő délután még mindig melegen sütött a nap. Sugarai átmelegítették a virágok illatos szirmait. Bölcs Ernő jólesően engedte, hogy a napsugarak fénnyel töltsék fel elméjét. Tudja, minden bölcsességére szüksége lesz abban, hogy segítsen az embereknek meggyógyulni a haragbetegségből.

Hogy erőt merítsen, örömmel gondolt vissza Világkörüli útjára, különösen Madárcsicsergésországra, ahol lenyűgözték a természet csodái.

Visszaérve a Polgármester irodájába Bátor Richárd éppen hangosan szidalmazta feleségét_

- Ez mind miattad van! Miattad kellett idejönnünk! Micsoda szégyen!

- Richárd! Miért kiabál így a feleségével? - kérdezte Ernő.

- Róza a hibás! Ő az, aki nyaralásunk alatt összeszövetkezett egy Konfliktusországbeli asszonysággal, Utálatos Erzsókkal, s azóta mindenért csak szidalmaz, mindent kritizál és csak Konfliktusország tévécsatornáját hajlandó nézni a televízióban. - panaszolja kétségbeesetten a férfi.

- Kedves Richárd! A felesége haragbetegségben szenved, amivel sajnos maga is megfertőződött és valószínűleg ezt kapták el szomszédaik, Kötelességtudó Károly és Szorgalmas Piroska is.

- Ez nem betegség! - vágott közbe Róza. Sőt! Rájöttem, hogy indulataim szabadon engedése, a rossz viselkedés örömmel tölt el. A békesség, a jóság már olyan egyhangú és unalmas volt számomra.

- Azt mondja ezzel, kedves Róza, hogy érdekesebb az élet, ha rosszat teszünk másokkal, ha szabadon engedjük indulatainkat?

- Igen, néha kifejezetten jólesik.

- Jobban érzi magát ilyenkor, boldogabbá válik?

- Nem is tudom Ernő. - mondta Róza. Nem gondolkodtam ezen, minden csak úgy megtörténik. Kicsi lelkiismeret-furdalásom ugyan szokott lenni, ha megbántok másokat, de ez nem olyan erős!

- S a férje hogy viseli az Ön fékezhetetlen indulatait?

- Ilyenkor általában ő is indulatossá válik és óriási veszekedés támad.

- Ez jó Önnek, kedves Róza?

- Nem nagyon, de hát mit tegyek?

- Hát kedves Róza, Önnek kell eldöntenie, melyik életet választja: békét, tiszteletet, odafigyelést, kedvességet ad-e a férjének és az embereknek, vagy folyamatosan hibát keres kritizál, haragosan, indulatosan reagál, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan maga szeretné.

- Nem is tudom!

- S kedves Richárd, Ön melyik Rózát választaná szívesebben? Azt, amelyik kedves, békésen lehet vele beszélgetni, vagy a zsémbeset, akit indulatai vezérelnek?

- Én szeretem a feleségemet, de a zsémbes Rózával nem szeretek együtt élni.

- Richárd, tényleg ilyen nagy a baj? - kérdezi Róza.

- Igen Róza! Kérlek, éljünk újra békében, nevetésben, boldogságban, ahogy azelőtt.

Róza nem tudott ellenállni férje kedves szavának, így esett, hát, hogy Bátor Richárd és Megbízható Róza otthonába újra béke költözött.

Ezt követően Bátor Richárd mindenkinek elújságolta felesége csodálatos gyógyulásának titkát, miszerint a fékezhetetlen indulatok nem jók másra, csak arra, hogy elvegyék az eszét annak, aki ebben szenved, hogy megrontsák a békességet és vidámságot a házban és egyetlen ellenszere, ha határtalan szeretettel fordulunk az élethez, egymáshoz és önmagunkhoz.

Lassacskán helyreállt a rend Erényországban. Az emberek ezentúl már különbséget tudtak tenni jó és rossz között, s igazán tudták értékelni a békét, boldogságot az országukban.