Tündérszerelem

Évszám
2009

Az ember hajlamos átnézni olyan dolgokon, amiket ha észrevett volna, felkeltették volna az érdeklődését. Ilyen például egy elhagyott aprópénz, vagy egy földön heverő szórólap, ami azt hirdeti, hogy a kedvenc bandája a városban játszik aznap este. Ezek a megszokott esetek, viszont előfordul olyan is, mikor nem veszünk észre olyasmit, amire nem is gondolnánk, hogy létezik, viszont ha odafigyelnénk a természet játékaira, és pár megmagyarázhatatlan dologra, egyszerűen észrevehetnénk , hogy igen is létezik az, amire csak álmainkban gondolnánk...

Esett az eső. A buszmegálló teli volt az eső elől menekülő, buszra váró emberekkel, akik egymást lökdösve próbáltak menedéket találni az égszakadás elől. Egy középkorú, vörös hajú, bundát viselő nő, éppen rágyújtott cigarettájára, de az öngyújtó tüzétől kicsit arébb is megjelent egy fénypontocska, aztán el is tűnt. Senkit sem érdekelt különösebben, többen észre sem vették, mások nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséged, betudták annak, hogy a szemük káprázott. Azonban ez nem káprázat volt...

- Majdnem észrevettek! – mondta Liliom, Fény ország egyik tündérlakója a sok közül.
– Pedig próbáltam óvatos lenni!
- Megint az emberektől akartál fényt szerezni Liliom? Hiszen tudod, hogy ez veszélyes, és csak a fabiola lovagok képesek erre! – szidta Ibolya, lányát.
- Igen tudom, de nem igazság, hiszen én is képes lennék rá, de lány tündérek nem lehetnek fabiola lovagok semmiképp!
- Ne ezzel foglalkozz most! Mindjárt kezdődik az esti akácfa aratás és utána a vacsora! Siess, öltözz át!   Fény ország legnagyobb és legpompásabb ünnepe volt ez. A királynő 20 évig lehetett királynő a tündéreknél, és minden évben megünnepelték trónra kerülésének napját. Ebben az évben ünnepelték a tizenkilencediket. Ezért is volt duplán nagy ünnep ez a nap. Az ünnepség rendszerint egy egész napig tartott, egyik estétől az azt követő estéig, majd minden tündér egy nap pihenőt kapott.   Ilyenkor a lányok a legszebb ruhájukat vették fel, szépen felöltöztek, a fiúk is hasonlóképpen, majd a lány választotta ki tánc előtt, hogy kit kér fel párjának. A fiúnak nem volt kötelező vele táncolnia, de akkor a lány abban az évben már nem mehet el több mulatságra és nem hívhat el más fiút táncolni, ezért jól meg kellett fontolniuk a hölgyeknek, hogy kit választanak.  Jácint, tündérország legnépszerűbb fiú tündére nem izgatta magát az este miatt. Tudta, hogy nem marad pár nélkül és azt is tudta, hogy ő kivel szeretne majd táncolni. Csillag tetszett neki, aki elég vad és önfejű tündér volt, ugyanúgy ahogyan Jácint is.
Jácint volt az, akitől a tündérszülők féltették lányaikat, ő volt az anyák legnagyobb félelme és az apák legnagyobb ellensége, mégis sokan szerették volna őt felkérni az éjjel folyamán. A tündérfiú a bál előtt barátaival beült a Legszebb Öröm nevű fogadóba, és vadvirágnektárt iszogattak.
- Na és szerinted ott lesz Csillag ma este, Jácint? – kérdezte Jácint egyik legjobb barátja Kriloa. - Mert én úgy hallottam a barátjával jön!
- Az pedig nem a te estéd lesz pajtikám, tudod, hogy nem vagy most a kedvence mióta együtt látott titeket a Mézes ligetben!
- Figyelj Krio, engem nem érdekel Spárga! Engem egy zöldség nem fog megijeszteni! – s ezzel be is fejezte mondatát és nevetésben tört ki barátaival egyetemben, - Hát azért majd figyelj oda barátocskám, mert egyben szeretnénk hazavinni! – ezzel Kriola nyújtotta a poharát, koccintottak mind ahányan voltak és jó kedvűen beszélgettek tovább indulásig.Eközben az ország másik részében Liliom és Szamóca készülődtek izgatottam az ünnepségre. Liliomnak nagyon tetszett Jácint, de persze nem akarta felkérni, mert tudta, hogy Jácint Csillagba szerelmes, így neki esélye sem lesz, kínos helyzetbe pedig nem akar kerülni.
- Jaj, Szamóca kit kérjek fel ma? Ha Jácintot nem kérhetem, akkor én el sem akarok menni! – mondta elkeseredetten Liliom.
- Tudod milyen fiú az a Jácint, ne akarj magadnak rosszat! Lesz még ott száz és száz tündér, válogathatsz közülük kedvedre! Nehogy egynél ragadj le...
- De hát...
- Nincs de hát! Ma bulizunk és nem szomorkodunk! Elfelejtetted, hogy nem muszáj felkérni valakit? Majd táncolunk ketten, tavaly is így csináltuk! Most viszont induljunk, mert apa már kint vár minket, nehogy elkéssünk!
- Hát jól van... bár még gondolkozom, hogy megpróbáljam-e!
- Na látod ez nem erősséged! – nevetett Szami. – Ami pedig nem megy, azt ne erőltessük, értem ezt a gondolkodásra és Jácintra is! Most pedig gyere, vagy itt hagylak!   
Ezzel a két tündérlány elindult félve, de még is jó érzéssel, és remélték, hogy a bál mindkettőjük számára meghozza azt, amit vártak egész évben...   A bál helyszíne káprázatos volt. Minden színes és csillogó. Édes illat terjengett mindenütt, Liliom és Szamóca pedig megpróbáltak lazán viselkedni és elvegyülni a tömegben, majd ismerősöket keresni. Persze nem ketten érkeztek végül is. Találkoztak Eperrel, aki szintén nagyon jó barátnőjük volt. Epernek Kriola tetszett, Jácint barátja, aki hasonlóképp népszerű volt a lányok körében. Kettejük kapcsolata már kibontakozó félben volt, ezért Eper minél hamarabb meg akarta találni Jácinték bandáját, ami nem volt nehéz, hiszen elég feltűnő csapatuk volt.
- Jaj, remélem megtaláljuk őket, megígértem Krionak, hogy itt leszek, szerintem ma akarja megkérdezni, hogy nincs-e kedvem ahhoz, hogy a barátnője legyek! – mondta izgatottan Eper. - De ha mégsem lesz így, az a ti hibátok lesz, csajok!
- Persze, hogy a miénk, ki másé lenne! – gúnyolódott Szami. – De szerintem nem tesz majd jót Liliomnak a Jácinttal való találkozás, nem gondolod?
- Figyelj, neki is összejöhet a dolog, Jácint nem olyan amilyennek látszik! Én ismerem valamennyire, persze, hogy elég kemény külsejű és faragatlannak tűnik, de nem hinném, hogy ennyire ilyen! Vagy de?
- De! – válaszolta Szami, de mire kimondta Kriola bandája már ott állt tőlük egy méterre, Eper pedig mosolyogva Krio felé közeledett.  
Liliom elvörösödött, de megpróbált menő módon viselkedni, és nem kimutatni, hogy most érzi magát legjobban, mert láthatja Jácintot, aki persze most is valaki mást karolt át. A lány irigykedett, de persze nem tehetett sokat, így nem ment oda hozzá köszönni sem... Percekkel később Krio észrevette a „menekülni” próbáló Liliomot és oda szólt neki:

- Hé Lili! Ugye akartál köszönni! Tudod, hogy nem élnénk túl, ha nem tennéd! – mosolygott a fiú kacéran és odament Liliomhoz, őt pedig barátai követték, s lassan Jácint is ott volt a lány közelében.
Ettől persze nagyon ideges lett, de próbált nyugodt maradni, nem akarta magát rossz színben feltüntetni, így csak köszönt és el is fordította a fejét, majd Pipaccsal kezdett beszélgetni, aki szintén Jácint barátja volt.

- Te, Krio! Szerinted Liliomnak nem tetszem? Nemrég beszéltünk és én azt hittem, hogy engem fog ma este felkérni táncolni... – mosolygott zavartan Jácint.
- Vele még nem báloztam, ideje lenne nem gondolod pajti?
- Figyelj Jácint! Ne törd össze ennek a lánynak a szívét, ő egy aranyos lány... Tartsd magad távol tőle , jobb lesz úgy... – mondta bölcsen Kriola és visszament Eperhez, akivel ekkorra már egy párt alkottak. 
Jácint persze más lányokkal beszélgetett, nevetgéltek, de Liliom is érdekelte, egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy ez a lány nem őt fogja felkérni. Hosszas gondolkozás után, már az sem érdekelte barátja mit mondott, odaült Lili mellé és beszélgetni kezdtek. Mosolygott, nevetett, próbált a lány kedvében járni, aki addigra már nem volt vele visszautasító. Azt hitte, hogy a fiú őszinte, és hogy ez a nagy lehetőség amire várt.   Szami egyszer csak oda rohantés Liliom fülébe súgott valamit, ami igazán nem tetszett neki. Csillag megérkezett. Jácint rögtön felpattant és visszament barátaihoz, mert tudta, hogy Csillag oda fog menni köszönni, mivel Krio szavai ellenére, egyedül érkezett.   
Csillag szárnyán extra csillámpor volt, a legújabb színekben,és kövekkel volt díszítve. Haja extrém volt, laza, még is feltűnő, az egész lénye azt sugározta Jácintnak, hogy ő az igazi. Beszélgettek, és látszólag összemelegedtek, ami Lilinek nagyobb fájdalom volt, mintha felkérését utasította volna vissza Jácint.    A tánc elkezdődött, és persze Csillag ki mást kért volna fel párjául, mint Liliom kiszemeltjét. Szépek voltak együtt, összeillettek, pedig Csillag nem volt szép tündér, de összeillett táncpartnerével, a stílusuk teljesen passzolt egymáséhoz. Lili szeme könnybe lábadt, de persze ezt nem mutatta, nagy mosolyjal az arcán táncolt barátnőivel, mellettük pedig Eper és Kriola lassúzott, még ha erre a zenére nem is ez volt a megszokott....   Liliom gondolkozott és arra jutott, hogy odamegy Jácinthoz és felkéri egy szám erejéig, pedig ez nem volt szokás. Mire odanézett, Csillag és Jácint eltűntek. Kereste őket a szemével, a társaság összes tagját megtalálta, kivéve őket. Réjött, hogy valószínűleg kimentek a Hold tó partjára, ahová a szerelmesek járnak. Nem érezte jól magát ettől a gondolattól és egyedül indult el haza.

Pár fájdalmas, és hosszú hét után, Lili jó hírt kapott. Csillag és Jácint már nem egy pár, mert Csillag barátja visszatért felderítő útjáról az emberek közül- ő fabiola lovag volt – és Csillag visszament hozzá. Jácint maga alatt volt ugyan, de nem mutathatta, hiszen nem ezt várták tőle. Lili természetesen aznap megtudakolta, hogy hova mennek este szórakozni Krioék, mert tudta, hogy kiszemeltje is ott lesz. Az ördög csókja nevű szórakozóhelyre mentek. Liliom a pár hét alatt kitalálta, hogy csavarhatná el a fiú fejét, és persze ezt a tervet követni is akarta az este folyamán.  
Szamival találkoztak kora délután, becsillámozták  és csinosították egymás szárnyát, majd elindultak a találkozóra, ami a Vanília nevű klubban volt. Sokan voltak már ott, köztük persze Eper is barátjával, és természetesen az est fénypontja, Jácint is a tulipánból készült asztal mellett ült. Liliom „véletlenül” pont a fiú mellé ült, akinek észrevehetően nem volt ez ellenére. Később jobb lett a hangulat és jókat táncoltak, nevetgéltek együtt. Órák múltán mindenki fáradt lett, hazafelé indultak, Lili is, de a számára legkedvesebb tündérfiú megfogta a kezét, és búgó hangon a fülébe súgta:
- Szépségem, ne menj még haza... Fiatal az éjszaka, menjünk ki a Hold tó partjára és beszélgessünk. Van kedved? Légy szíves... – ezt mind egy csábító mosoly kíséretében duruzsolta el, így a lány természetesen vele ment.  

Nem volt hideg éjjel, a szellő lágyan fújt, kellemes idő volt beszélgetéshez. A fiú sok mindenről mesélt a lánynak, összebújtak, Lili a fellegekben érezte magát. Úgy érezte, hogy álmai valóra válnak, és most sikerül neki az, amit eddig is nagyon szeretett volna. Egyszer csak a tündérfiú megmozdult, és határozottan felé hajolt, majd ajkát Lili ajkához érintette, és Liliom legnagyobb örömére, elcsattant egy csók. Nagyon sokat jelentett neki, elfelejtett minden szenvedést, minden bajt, csak a szerelem csónakján ringatózott, boldogan...
- Nem értem Csillag miért csinálja ezt velem... Visszament ahhoz a buta, és egyáltalán nem jóképű Spárgához, pedig tudja, hogy szeretem... – mondta fájdalmasan Jácint.- Nem értem a nőket...Lili...Lili, mi a baj? Eszedbe jutott valami neked is?
- Á, dehogy semmi, mondd csak tovább, csak átérzem a fájdalmad...nekem is volt már részem ilyenben. – hazudta Lili és közben kínok kínját élte át. – De nekem most mennem kell, majd találkozunk...Hát, szia!
- De azt mondtad itt maradsz vel és beszélgetünk!
- Igen, de mennem kell, majd máskor... – s ezzel elviharzott.   Elindult és csak ment, gyalogolt a Rózsa ligetig, ahol az ő házuk volt. Beült a kutyatej-fürdőbe és csak áztatta meggyötört lelkét a kínok habjában...   Sok ilyen beszélgetés történt köztük ezek után, mert a fiú rájött, hogy Liliom megérti, és érdekli az, amiket mond neki. Megszerette a lányt, de persze nem úgy ahogy a lány őt. Liliben viszont egyre erősebbek lettek az érzések, és kezdtek egyre fájóbbá válni...
Barátok lettek, de Jácintban is kezdtek érzései, nem csak barátivá válni.... 
Egy reggel, fura zajra ébredt Liliom. Felkelt, körülnézett, a zaj abbamaradt. Visszafeküdt, de ahogy letette a fejét, megint hallotta a hangot. Az ablak felől jött. Kinézett, Jácint volt az, aki kristályokkal dobálta ablakát – Fényföldön kavicsok helyett kristályok hevertek mindenütt, ott nem is számított értéknek, mivel nagyon sok volt belőle, de ettől is volt mesebeli ez a táj.
- Jácint mit csinálsz ilyen korán itt?
- Látni akartalak!
- De ilyenkor? Még a szárnyam sem raktam rendbe, a hajam pedig borzalom...
- De te így is gyönyörű vagy!
- Köszönöm... – mondta alig hallhatóan, és megszeppenten Lili.
- Gyere le, beszélnünk kéne! Vagy felmásszak a lián-fonákon? Várj, mindjárt fent is vagyok!
- Ne, dehogy is! Lemegyek, de mi a baj? Mi ilyen sürgős?
- Gyere, és elmondom... De siess tündérem!

Liliom biztos volt abban, hogy a fiú Csillagról akar mondani valamit, hogy megint együtt vannak és, hogy milyen boldogok. Nagyon szomorú lett ettől a gondolattól, de persze mosollyal az arcán lépett ki az ajtón, beszélgetésre és „barátja” meghallgatására készen. Tudta, hogy most a szokásos megértő barátot kell eljátszania. Mikor leért, megölelték egymást, így köszöntek az utóbbi időben, mióta kapcsolatuk elmélyült.
- Mondani akartam valamit, de először egy kérdés... – fogott bele jácint a beszélgetésbe.
- Kérdezz nyugodtan! – nevetett Lili, mert azt hitte, hogy egy vicc kezdete ez a kérdés.
- Szeretsz engem?
- Persze, hogy szeretlek, hiszen barátok vagyunk és...
- De nem úgy értem! Szeretsz engem, mint...
- Mint?
- Hát, hogy úgy szeretsz, hogy szeretsz, vagy csak szeretsz, mint barátot?
- Szeretlek mint barátot....
- Ó...
- De úgy szeretlek, ahogy csak szerethet egy lány egy fiút... - ekkor elpirult és a fal felé fordult, Lili nem akarta, hogy lássa Jácint, hogy ez őt zavarba hozta.
- Lili... Én is szeretlek!  Ezzel a lány felé lépett és megcsókolta. Lili iszonyú boldog volt, Jácint nem kevésbé. Sétálni kezdtek a Szivárvány patak partján, melynek színei tündöklőbbek voltak akkor, mint bármikor.
- Nézd, a rózsaszín élesebb mint valaha! – hívta fel Lili figyelmét Jácint a pink színú sáv ragyogására.
- A kedvencem...- mosolygott a lány.  Estig sétáltak kézen fogva. Bejárták a Gyémánt öblöt, ahol gyémánt folyik víz helyett, a Smaragd szigetet, ahol minden smaragdzöld, a Leopárd fennsíkot, amit leopárdok uralnak, de nagyon szelídek, simogatják őket a tündérek, aztán ellátogattak a sellőkhöz, akik jósoltak is nekik, ezen jókat nevetgéltek. Sötétedett, csak a hold világított. Kék fénye belepett mindent, minden türkiz fényben tündökölt. Kiültek a Hold tó partjára, Jácint átkarolta Lilit, és így ültek, beszélgettek reggelig. A napfelkelténél elcsattant az első csók úgy, hogy együtt voltak. Reggel a fiú haza kísérte Liliomot, s elment haza. Othhon egy levél várta, melyben a következőket írták:

Kedves Jácint! Mint mindig, én csak a jót akarom neked, ne hidd, hogy rossz szándék vezérel. A legjobbat akarom nektek, és tudom, hogy Liliomnak nem tesz jót, hogy együtt vagytok. Ő mély érzelmeket táplál, te pedig nem, és el kell mondanom valamit. Már nem vagyunk egy pár Spárgával, szeretnék veled találkozni, délután 4-kor pontban a Barack szökőkútnál! Ne késs...        
                                    
CSILLAG

Délután Jácint galambot rendelt, hogy üzenjen Lilinek, majd csak este tudnak találkozni, ugyanis Krioval találkozik délután. Lili csak nézte a fiú kézírását, felidézte illatát, az együtt töltött percekre, órákra, és az elkövetkező együtt töltött időre gondolt. Szeretettel gondolt a fiúra és szerelemmel. Galambot rendelt, és vissza akart írni, mikor egy másik repült be az ablakán. Eper küldte a postagalambot. Barátnője azt írta, hogy Krio elviszi a híres Aranytorta cukrászdába ma délután, előtte pedig sétálni fognak a Napsugár sétányon és beszélgetnek. Leírta még azt is, hogy nagyon jól érzi magát barátjával, és kérdezett még a levélben Liliom és Jácint kapcsolatáról is. Lili dühös lett, becsapva érezte magát, és zokogni kezdett. Órákig zokogott, megbántva érezte magát, és tudta, hogy Jácint becsapta őt. Kigondolta, hogy túljár a fiú eszén, őt még egyszer nem csapják be büntetlenül. Eperrel megbeszélte, hogy kérdezze ki kedvesét, hova megy ma délután Jácint, s a válasz megdöbbentő volt a két lány számára. Krio nagy nehezen elmondta, hogy barátja Csillaggal találkozik délután, mert a lány levelet küldött neki, de a levél tartalma előtte is ismeretlen. Eper barátja azt is tudta, hogy 4 órakor van a találka, így Liliom összeszedte minden bátorságát és fél négykor leült egy, a szökőkútra néző távoli padra és várt. Csillag korán érkezett. Ahogy ült, azon is látszott, hogy beképzelt tündérlány. Lassan megérkezett Jácint is. Hosszasan beszélgettek, majd Jácint megölelte a lányt. Liliomnak nem kellett több, oda rohant, a fiúhoz vágta az aznap kapott levelét és könnyekkel küszködve elmondta:

- Tudhattam volna, hogy mi fog történni, hiszen ismerlek! Én a világon a legjobban! Mégis hagytam magam becsapni, és engedtem, hogy bolondot csináljatok belőlem! Hát többet nem fogom... Ezek után hármat csapott tündérszárnyaival és elszállt haza, ahol könnyekben tört ki. Szenvedett, mérhetetlen fájdalmat érzett. Ha a tündérek iszonyúan szomorúak, a Földön elhervad egy virág... Ezen a napon nem egy virág hervadt el a Földön... A szomorú lány kivette az üvegbúra alól az öröktulipánt és letépett belőle egy szirmot, ami arra szolgált a tündéreknél, hogy segítségül jöjjön tündér keresztanyjuk. Nagy fény és csillogás közepette megjelent Liliom tündér keresztanyja, Gerbera. Leült mellé, megsímogatta  avállát, letörölte könnyeit és így szólt:
- Édesem mi a baj? Ki bántott?
- Összetört a szívem, többé nem leszek szerelmes... - sírt tovább Lili.
- Meséld el kicsim...- mondta szomorúan, Gerbera néni, de arra kész volt, hogy bármi áron segítsen. Eközben Csillagék még a szökőkútnál beszélgettek:
- Ezt direkt tervezted így Csillag, valld  be! Ha veled nem voltam boldog, most miért nem engeded? Nem lehetsz ennyire önző, egy tündér nem lehet ilyen aljas!
- De én szeretlek Jácint, mi összetartozunk...
- Te a hátam mögött intézted úgy, hogy félreérthető legyen a helyzet, ezt sosem bocsátom meg! A boldogságomat akadályozod meg Liliommal! Azzal akit szívemből szeretek őszintén és feltétel nélkül...
- Hát ha így állunk, és nem tehetek semmit, kész vagyok jóvátenni a hibámat Jácint... De tudnod kell, hogy megszakad a szívem, ha vele látlak majd...
- Csillag...Tudod, hogy nem így lesz, neked erre nincs szükséged! Élj, amíg tudsz, és neked Spárga az igazi, hidd el megint együtt lesztek, és engem hagyj boldoggá válni! Mert Lili mellett az leszek! Későn jöttem rá, de ő az, aki tündér szívem megdobogtatja, és dobogni hagyja...   Lili otthonában tündér keresztanyja elmondta neki, mit gondol a helyzetről:
- Húgocskám, egy tündér nem lehet ilyen bús. Légy boldog, hisz biztosan van megfelelő magyarázat erre a történetre. Ha nincsen, akkor pedig felejtened kell! Ha az emberek tudnak, neked miért ne menne!? Túl kell lépned rajta, és azzal foglalkoznod, hogy lehetsz boldog, mert elvégre tündér vagy, a világ nem szűnik meg létezni Jácint nélkül! De van egy olyan érzésem, hogy nem is lesz olyan, hogy „Jácint nélkül”...- az utolsó fél mondta azért hangzott el a tündérnő szájából, mert meglátta Csillagot és Jácintot az ajtóban, egymástól távol állva.
Csillag arcán a mély megbánás, Jácint a sértettség, de főként az igazságvágy látszott. Rögtön belekezdtek mondókájukba, s elmondták, hogy az ölelés azért történt meg köztük, mert Csillag sírni kezdett, mert Jácint Liliomot szereti. Ahogy ezt a mondatot meghallotta, Lili Jácint nyakába borult, s könnyek folytak le az arcán. De ezek örömkönnyek voltak. A könnyeket egy igazi, szerelmes tündércsók követte. Körülöttük csillogó felhők jelentek meg, ami akkor történik meg a tündérvilágban, ha egy igaz szerelem beteljesülni látszik....   Sajnos ez az emberi világban nem így zajlik, az emberek sem bíznak a másikban, és sokszor nem hajlanak afelé sem, hogy meghallgassák azt az embert, aki vétett ellenük, pedig van mikor ez a vétek be sem következett. Szeretném, ha ebből sokan tanulnának és nem félnének vállalni az érzelmeiket, illetve azt, hogy a barátságból alakulhatnak ki a legnagyobb szerelmek...