A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel – nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal.
- Lefekvés! - hallatta Laura parancsoló, mégis kedves hangját.
Épp vacsorázott a család, de a kicsi lány, Grétus már befejezte. Gréti 6 éves, korához képest okos és komoly gyerek. Kifejezetten baba arca, közép hosszú, loknis, barna haja és hatalmas kék szemei vannak.
Engedelmesen felpattant, odaszaladt apjához és puszit nyomott az arcára, apja szorosan magához ölelte. Ugyanígy tett anyjával, majd felszaladt a lépcsőn a szobájába. Igazi gyerekszoba az övé. Halvány rózsaszín falak, egy nagy, krémszínű baldachimes ágy. A sarokban egy íróasztal, a falakat, pedig Gréti rajzai tették színesebbé és természetesen mindenfelé plüss állatkák. Tele volt élettel, ahogy a szoba kicsi lakója is.
Fogmosás után lefeküdt ágyába és máris utazott egy szebb és jobb mese világba.
Épp valami meséset álmodott, amikor megzavarták álmát. Kiabálásra ébredt.
- Jaj, ne! Már megint. - suttogta a sötétbe, miközben könnyek szöktek a szemébe.
Kilopakodott a szobájából és leült a lépcsőhöz. Magához szorította kedvenc plüss mackóját, Edet é csendesen sírdogálva hallgatta szülei veszekedését. Pontosan tudta mi folyik odalent. Már hónapok óta ez ment. Gréti szinte minden éjjel titokban és könnyeit néhol visszatartva, máskor engedve nekik hallgatta végig. Fájt neki, hogy a szülei ezt teszik.
„Szokásos" történet. A férj túl sokat dolgozik, így kissé elhanyagolja családját. Védekezés: azért teszi ezt, hogy el tudja tartani feleségét és lányát. A feleség fejében persze az motoszkál, hogy egy másik nő van férje életében. Gréti nem ismerte a pontos okot, csak annyit észlelt, hogy egyre kevesebbet látja édesapját és azt a rengeteg veszekedést.
A kislány ezt a mai vitát valahogy még elszabadultabbnak érezte, teli indulattal és dühvel. Nem hiába mondják, hogy a gyerekek megérzik, ha baj van. Sajnos megérzése bejött...
Laura olyat mondott, ami tényleg megijesztette. „Váljunk el!" A gyerek fejében visszhangoztak anyja szavai és apja válasza is. „Rendben, váljunk el!" Viktor teljesen kikelt magából, pedig nyugodt és béketűrő ember. Felkapta kabátját és elment. Maga után nem hagyott mást csak az ajtó csapódásának zaját, amibe még az ablak is belerezzent. Gréti is beleborzongott. Érdekes hideg érzés futott végig a hátán és tiszta libabőrös lett. Edet még jobban magához szorította. Néhány percig nem hallott mást csak a nyomasztó csendet, de végül anyja sírásának hangja megtörte. Ennek hallatán még nagyobb gombóc nőtt a torkában és könnyeit visszafojtva ment vissza szobájába. Bent kiengedte könnyeit, amik már szinte fojtogatták. Végül győzött az álom és így sírás közben aludt el.
Reggelinél Gréti látta anyja karikás és piros szemeit. Valószínű egész éjjel sírt. A kicsi lány az apja felől érdeklődött, de Laura mindig kitért a válasz elől. A kislány tudta, hogy apja és anyja szeretik őt, ahogy egymást is csak most... nos, azt viszont már nem tudta mi van most, de elszomorította ez a helyzet. Bár még kicsi volt és nem értett meg mindent, akkor is tudta, hogy baj van.
Napját azzal akarta tölteni, hogy kitalált ötletét megvalósítsa. Rajzolt és szüleivel közös képeket ragasztott a papírra. Nem igazán tudott figyelni, mert köhögött. Néhány hete kezdett el. Nem fordítottak rá túl nagy figyelmet, mert mindenki azt gondolta csak megfázott. Egyre zavaróbb lett, ezért későbbre halasztotta a rajzolást. A papírokat, ceruzát, képeket és a ragasztót bepakolta az íróasztal fiókjába, majd lefeküdt. Nem is kellett sok neki elaludt. Nem sokat pihent, mert a köhögés felébresztette. Anyja egy ideje már adott neki megfázás elleni gyógyszert, de látszólag nem használt. Laura megelégelte és elvitte a gyerekorvoshoz.
A váróteremben nem sokan voltak. A falakat mesefigurás képek, rajzok és díszek tették barátságosabbá a termet. Közepén volt egy kis asztal néhány székkel körbevéve. Volt rajta néhány üres papír, ceruzák és egy félig befejezett rajz. Gréti most nem rohamozta meg, mint máskor. Rosszul érezte magát. Be is lázasodott és amúgy is utált az orvoshoz járni.
Végre beszólították őket. A doktornő megvizsgálta a lányt és kissé nyugtalannak tűnt. A fonendoszkóppal többször is meghallgatta. A kislány mindig összerezzent a hideg érintésre. Laura feszülten figyelte a doktornőt. Megmagyarázhatatlan rossz érzés tört rá. Gondolataiból kiszakította, hogy lánya újabb köhögő rohamot kapott. Aggódva rogyott le mellé. Fájt neki, hogy így látja és az is, hogy nem tehet semmit. A köhögés csillapodása után az orvos közölte, hogy nem egy egyszerű megfázásról van szó. Ő sem tudta pontosan. Talán tüdőgyulladás. Azt tanácsolta, hogy azonnal menyjenek be a kórházba és adott is egy beutalót. Laura amint megkapta a papírt lányával együtt rohant a kórházba. Nagyon félt, mert nagyapja is tüdőgyulladásban halt meg. Abban bízott, hogy Gréti még fiatal és erős a szervezete.
A kórházban több vizsgálatot is elvégeztek. Laurának furcsa volt, mert az orvos sosem szólt semmit. Nem találta bíztatónak a viselkedését. Csak jött és ment. Úgy tűnt mintha már órák óta várakozna. Minden perc egy örökkévalóság volt. Rettenetesen lassan telt az idő.
Végre az orvos elhívta. Semmi bíztatót nem sugallt megjelenése. Elmondta, hogy a tesztek alapján a lánynak nincs tüdőgyulladása, de valami sokkal súlyosabb baja van. Tüdőrák, és eléggé agresszív fajta. Laura szája elé kapta a kezét. Pontosan hallotta, amit az orvos mond, de nem akarta elhinni. Ezek a szavak egy mondatban nem szerepelhetnek, ha lányáról van szó. Levegő után kapkodott. Kezdett elhomályosulni a világ. Hallotta az orvos eltorzult hangját. Nem volt ura a testének. Szédült, mintha egy gyors körhintán ülne, és nem tud kiszállni. Már nem bírta tovább tartani magát, levegő után kapkodva esett össze. Gréti azonnal kiszaladt hozzá és szólongatni kezdte. Nem reagált semmit. Néhány perc után tért csak magához. Ekkor már férje, Viktor is itt volt. Az orvos őt is beavatta. Nagyon rosszul fogadta a hírt, persze próbált erősnek tűnni lánya és felesége előtt, de belül teljesen összeomlott. Az orvos elmondta, hogy valószínű már csak néhány hónapja van hátra. Laura sírógörcsben tört ki és férjéhez bújt, aki támogatóan simogatta haját.
A szülők nem nyugodtak bele. A következő hetet telefonálással, érdeklődéssel és kutatással töltötték. Kezelések után érdeklődtek. Az interneten rengeteg siker történet volt azokról, akik már legyőzték a rákot. Ez erőt adott nekik. Egy nem messze lévő városban találtak is egy kórházat, ahol elvállalták Gréti kezelését. Nem haboztak. Bele vágtak, amint tudtak. A kemoterápia mellett döntöttek. Az orvos mondta, hogy nem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy használ, de mégis megpróbálták.
Az idő telt. A család már lassan beköltözött a kórházba. Laura nagyon nehezen viselte, de erős maradt. A kezelésektől nagyon rosszul érezte magát. A kemoterápia miatt kezdett kihullani a haja. A körülményekhez képest jól viselte. Erős volt nagyon, de tudta, hogy nagy baj van. Néha jobban volt, máskor rosszabbul. Egyik délután mikor rosszabbul érezte magát, megkérdezte, hogy ha meghal találkozik-e a nagymamájával. Laura könnybe lábadt szemmel csitította. Viktor csak „kis hősömnek" hívta. Kedvenc plüss mackója is vele volt ezekben a nehéz időkben. Benne kapaszkodott, mintha valami különleges képessége lenne.
Újabb hónapok teltek el, pontosabban 3. Kezelésről kezelésre jártak. A kis hős szervezete nagyon legyengült. Sűrű, barna, loknis haja is már majdnem teljesen kihullott, ezért rózsaszín kendőt kötöttek a fejére. De harcolt. Nem adta fel. Továbbra is küzdött a betegség ellen, felnőtteket megszégyenítő módon. Az orvosok és ápolók csodálattal és aggódva figyelték nap, mint nap. Árral szemben úszott, de nem adta fel. Szembeszegült és nem adta fel. A kislány harca közben Laura és Viktor is közelebb került egymáshoz. Összetartottak és segítették egymást.
Újabb hónap telt el. Az őszt tél váltotta fel. A sárguló levelek már lehullottak és hó fedte be őket. Gréti az ablakon keresztül figyelte a kopár fákat és a szemben lévő parkban játszó gyerekeket. Szomorú volt, hogy nem mehet ki, de ezt sosem mondta. Tudta, hogy ezzel csak még jobban bántaná szüleit.
A karácsonyt a kórházban töltötte. Viszonylag jobban érezte magát. Az is izgatta a fantáziáját, hogy karácsony után 2 nappal van a születésnapja is. Már nagyon várta.
Születésnapja reggelén sokkal jobban érezte magát, akárcsak az előző napokban. Mindenkiben újra fellobbant a remény lángja. Laura és Viktor elmentek ajándékot vásárolni, kéz a kézben. Grétit boldogság töltötte el szüleit látva.
Mikor a szülők visszaértek rossz hírrel várták őket. Gréti állapota hirtelen nagyon leromlott. Azonnal beszaladtak a szobájába. A kis hős már nem játszott az ágyban, csak feküdt és megmozdulni is alig tudott. Szüleit látva mosolygott. Rettenetes volt így látni. Az orvos azt mondta, hogy már nem sokáig fogja bírni. Itt a vége. Laura nem akarta elhinni, hisz már jobban volt, de látta... látta, ahogy újabb és újabb köhögő rohamok törtek rá. Gréti a szüleit hívta.
Viktor és Laura is kis kezeit szorongatta. Nehezen lélegeztek. Tudta mi vár rá. Olyan gyenge és törékeny volt. Búcsúzkodni kezdett, akárcsak egy felnőtt. Ő mindig is ilyen volt. Intett anyjának, hogy hajoljon közelebb és súgott valamit a fülébe. Laura már nem tudta visszatartani könnyeit. Sírva bólogatott lánya szavaira. Viktorral ugyanígy tett. Már ő is sírt. Nagyon szerette lányát és csodálta is, amiért ilyen komoly és erős. Nem akarta elveszíteni, de nem tehet már semmit és ez volt a legrosszabb. A tehetetlenség.
Érezték, ahogy kézszorítása kezd gyengülni. Gréti tüdeje lassan leállt. A kicsi szíve még dobbant néhányat majd az ütem felhagyott. A szobában lévő gépek őrült sípolásba kezdtek. A kis hős feladta a harcot, a betegség több hónapnyi küzdés után legyőzte. Mindenki megsiratta. A szülei, az orvosok és az ápolók is. Mindenki rosszul viselte a kislány halálát, de nem tehettek semmit. Az élet nem állt meg, mert az mindig megy tovább.
A temetésre rengetegen jöttek el. A kórházi dolgozók, ismerősök, barátok. A temetés után nem sokkal megtalálták a kislány félig kész ajándékát a fiókban, amit már soha nem fog befejezni. A szülőknek megint eszébe jutott a kislány utolsó kívánsága, amit a fülükbe súgott. „Kérlek, ne veszekdjetek soha többé! Figyelni foglak titeket onnan fentről is." Szemükbe könny gyűlt, de mindig mosolyogva gondoltak vissza lányukra. Ezek után tovább éltek boldogan, de nem feledve.
Gréti megmutatta nekik, hogy mennyire szeretik is egymást és ezért öröke hálásak, lesznek neki. Nagyon hiányzott nekik, de éltek tovább, mert az élet soha nem áll meg.