A változás illúziója. /esszé/

Évszám
2015
Beküldő
Zephyr Retiring

Mottó: „Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”

Talán mindenki legalább egyszer már a saját életében elhatározta, hogy változtatni akar valamin. Legyen az egy párkapcsolat vagy egy függőségről való leszokás, esetleg valaminek a  megtanulása éppen. Sokan elhatároznak ilyesmiket, aztán idővel valahogy ezek elfelejtődnek. Lanyhul a kitartás, netán ellen indokok is születnek bennünk hogy miért is ne tegyük meg azt amit valaha meg akartunk tenni, míg végül győz az igazi akaratunk és ennek függvényében vagy tényleg bekövetkezik az áhított változás, vagy ami sokkal jellemzőbb, hagyjuk inkább a fenébe..


A legnehezebb változás mind közül, talán a függőségeinkről való leszokás lehetősége. Egy dohányzó ember ha reggel felkel, tuti hogy maximum negyed órán belül elkezdi keresni a cigarettás dobozát. Mármint ha nincs ott mellette az éjjeliszekrényen, vagy az ágya melletti széken, ahol a ruháit hagyta. Hogy mit tudhatok én a dohányzásról aki nem is dohányzik? 15 sem voltam még, mikor a napi egy szálat már elfüstöltem, mert miért is ne? Példaképek mind cigiztek (szülők, haverok, de még a tanárok egy része is) nehogy már én maradjak ki! Aztán az egy szálból idővel napi egy doboz lett, végül pedig kettő. 25 éves koromra már úgy éltem, hogy a környezetemben szinte mindenki dohányzott: feleségem, a nevelt gyerekeim és persze az akkori barátaink is. Igen kevés embert tudok felmutatni az akkori időből, akik nem dohányoztak körülöttem. Aztán egy nap megszédültem az utcán. Addig sosem volt ilyesmi gondom és azt sem állítom, hogy kizárólag a cigi miatt történt. Csak rágyújtottam, majd két három slukkal később elfehéredett minden. Egy pillanatra el kellett kapnom a mellettem lévő kresz tábla alumíniumcsövét, mert ha nem teszem, biz isten a földön kötök ki. Így utólag úgy nézhettem ki abban a pillanatban, mint egy részeg, aki megkapaszkodott egy pillanatra mielőtt tovább kering mámoros útján. Már csak azért is gondolom ezt, mert pár pillanattal később már kifelé távozott belőlem az, ami reggelire még befelé ment. Rosszul lettem és ezen nincs mit szépítsek. Persze akkor még nem hoztam összefüggésbe a rosszullétemet és a cigarettát. Ez az eset még párszor megismétlődött mire felismertem, hogy lehet némi köze a kettőnek egymáshoz. Idővel kivizsgáltattam magam alaposabban, de csak annyit sikerült megállapítani, hogy a vérnyomásom rendkívül alacsony. Fel is írtak egy vérnyomásemelő készítményt ami rendkívül keserű cseppekben állt bármikor a rendelkezésemre készségesen, ha netán valamikor megint leesne a vérnyomásom. Le is esett vagy még egy éven át. Aztán idővel, mert továbbra sem történt számomra semmi jótékony változás ez ügyben, követtem a legokosabb tanácsot amit életemben kaptam egy könyvtől (pontosabban a szerzőjétől) ami csupán két pontból állt: " 1.) Gyújtsd meg a cigarettát, szívd le mélyen tüdőre, élvezd ki minden egyes pillanatát és ha ez megtörtént, oltsd is el életed utolsó cigarettáját. 2.) Soha többé ne gyújts rá! " Ez a két pontba szedett tanács mélyen szíven ütött.

Nem értettem elsőre. Ez nem lehet ennyire egyszerű! Ha ez így működne, emberek milliói nem tüdőrákkal vagy valami még rosszabbal végeznék. - gondoltam én akkor, de aztán újra elolvastam a könyvet amit nem mellesleg egy még nálam is nagyobb dohányos írt. Jobban odafigyeltem a mondanivalójára, szokni kezdtem a gondolatot, hogy igenis lehet cigaretta nélkül élni, sőt sokkal jobban is lehet élni nélküle. Ennek is már vagy 15 éve és be kell látnom azt amit akkoriban még alig hittem el: tényleg jobb lett az életem.
Persze ez csak egy dolog, amiben változnom kellett és változtam is, de a kezdeti hitemet a változás örömére ekkor és onnan merítettem: egy filléres könyv két sorából. Évekkel később úgy alakult, hogy egy távoli országban élhettem egy pár hónapot. Találkoztam ott valakivel,  aki egy másik könyvet mutatott meg nekem. Nem értette már a bevezetését sem, gondolta megkérdez engem hátha én értem. Az a könyv, így kezdődött: " Üdvözöllek! Felejtsd el az eddigi életed, mert a mai naptól minden másként lesz. Minden úgy lesz ahogyan szeretnéd, nem lesz számodra lehetetlen. Ha jelenleg dohányzol, le kell tenned a cigarettát örökre, és ha az ismerőseid szerint sok alkoholt is iszol, akkor azt is végleg be kell fejezned. Utána folytathatjuk is. "  A könyv többek közt a csajozásban is nagy segítséget nyújt a rászorulóknak, de emellett számos más érdekes témát is érintett. Az illető is dohányzott és nem értette az összefüggést a bagózás és a csajozás fortélyai közt. Elmondtam a véleményemet neki ahogy kérte, de nem tetszett neki és így nem is érdekelte. Pedig jobbá válhatott volna az élete, de úgy gondolom, még nem állt készen. Az akaraterő volt a lényeg, nem a cigi. Erős akaraterő kell lemondani egy egy függőségünkről, de ha ez sikerül, akkor minden más is fog. Közel 4 évvel később újra láttam őt. Egy padon ült egy ismerősével és unottan cseverészett. Egyik kezében az elmaradhatatlan cigaretta...


Szeretek és szoktam is sok mindenen elgondolkozni, így természetesen a változáson is.  Az illető akiről az imént meséltem, továbbra sem változott még, bár szeretett volna. Felesleges úgy fogalmazni, hogy nem akarta eléggé. Akarta ő, csak még nem volt itt az idő számára a változáshoz. Idővel minden változik aki és ami él. Ha nem belsőleg, akkor külsőleg, de a változás elkerülhetetlen. Maga a változás is változik időnként, tájanként és élőlényekként is. Idővel olyan dolgok fognak változni körülöttünk, amiben ma még nem is hiszünk. Alakul és változik a hitvilágunk, a társadalmunk, a beszédünk az öltözködésünk, még a járásunk is. Minden lehetséges még akkor is ha ez még elképzelhetetlen is számunkra.
Egy szép mesével a változásról búcsúznék is..


Zebulon Ashtrix csupán egy a galaxis számtalan különböző lelkeiből, aki tudja az igazságot. Egy és ugyanolyan, mégis más. Sokkal több életet élt meg, sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a társai,  kíváncsibb is náluk. Senki sem állhat a változás útjába, mégis mindenki szeretne. A változást és a vele járó változatosságot tudatosítani kell, fejest ugrani az új életekbe amit választunk. Ez a legbátrabb dolog amit csak elképzelhetek. Az emberi lét sokkal nagyobb változásokkal és fájdalommal is jár mint más életek, mert az ember az elméjén keresztül dönthet további sorsáról. Megtehet bármit amit csak tud, de nem mindig tudja befejezni küldetését. Eltéríthetik saját és mások gondolatai is, keresztezhetik más életek és persze ott a kedvencem, a felejtés is. Az emberi tudat éber állapotban nem képes felidézni a gazda energialény előző és következő életeit, mert korlátolt. Akárcsak a földi lét ideje. Az élet túl bonyolult és összetett ahhoz, hogy csupán egy életünk lehessen. Az élet számtalan játék és kaland egyszerre több időben és dimenzióban amit egyesek túl komolyan vesznek, mások meg túl komolytalanul. De szerencsére mindig akadnak olyan lelkek, mint Zebulon, ki lelkesen veti bele magát az újabbnál újabb életekbe és dimenziókba. Nincs értelme felsorolni azt a számtalan életet, amit megélt és átélt. Sokan áhítattal hallgatjuk a beszámolóit elmúlt és jövőbéli életeiről a multiverzumokban. Dimenziókapukról, idősíkokról térugrásokról mesélt amiket már átélt és még amik előtt áll. Minden életében felkutat és megosztja tudása egy részét velem. Szemernyi kétségem sincs felőle, hogy igazat állít, még ha elsőre nem is minden szavát értettem meg könnyen. Hálás vagyok az élet és a választás lehetőségéért, a változatosságért és a változásért amit átélhetek.

Boldog életet mindannyiunknak és kitartást az eredeti célunk eléréséhez. Köszönöm neked Zebulon, hogy ismét rám találtál..


..máshol és máskor találkozunk még, tudom..
..mert semmi sem állandó, csak a változás illúziója az...