Egyszer egy napon mit gondolt, mit nem a Kék útnak indult.Talált is egy alkalmas utat a vándorlásra. Egyik oldalán birkák legeltek, másikoldalán pedig szántóföld húzódott végestelen végig. A nap melegen cirógattaKéket, ő pedig jókedvűen fütyörészett. Egyszer aztán szembetalálkozott a Füllel. Hallgatózott, hallgatózott a Fül.
- Ki az? Mi az? - kérdezgette egyre.
- Én a Kék vagyok. - Húzta ki magát büszkén a Kék. De a fül semmit sem hallott.
- Ki az? Mi az? - kérdezett tovább. De mivel nem hallotta a Kéket, bosszankodva továbbállt. - Áh, nem vagy te semmi sem. - tette még hozzá elhaladtában.
Nem értette a dolgot Kék, és egy kissé elszontyolodott, ahogy baktatott tovább az úton. A nap már delelőre hágott, amikor Kék éppen lihegve felértegy hatalmas domb tetejére. Ott aztán, mivel nem vette észre, beleütközött a Nyelvbe. Rögtön el is kezdte nyalogatni őt a Nyelv. De nem érzett semmikülönöset, csak egy kis hidegséget. Erről azonban még nem tudta megmondani,hogy mivel, illetve kivel találkozott. Megkérdezte hát:
- Ki vagy, mi vagy?
- Én vagyok a Kék. - Válaszolta durcásan a kérdezett. A Nyelv azonban semmit sem értett ebből. Ingerülten kérdezett még párszor, aztán csettintett egyet, és továbbállt.
- Áh, nem vagy te semmi sem. - Mondta, mivel igencsak bosszantotta, hogy nem tudott rájönni, kivel is ütközött. Kék most már csakugyan rosszkedvű lett. Odafent is felhőkgyűltek, s minden olyan komor lett. Nem is kellett sokat várni az esőre. A domb alján behúzódott egy bokorba, de ijedten ki is ugrott menten, mert két Kéz zizegett mellette a levelekkel és majdnem őt is elkapták. Ijedten kiáltottak fel:
- Kivagymivagy? - Azonnal Kék után kaptak és formázták, gyúrták dagasztották, közben pedig találgattak:
- Ez egy gyurma. - Tippelt a Jobb Kéz.
- De buta vagy! - fitymálta Bal kéz. - ez egy felhődarab,ami leesett az égről.
Hiába kiabált a Kék, hogy kicsoda ő, nem hallották meg. Kétségbeesetten próbált szabadulni a Kezek szorításából, míg végül aztán sikerült elmenekülnie. Bevette magát a sűrű erdőbe, ahol a fák leveleirőlpotyogott rá az esővíz, sárban tocsogott. De mindez semmi volt ahhoz képest, amit legbelül érzett. Senki sem ismerte fel, senki sem szerette őt. Amint így bóklászott a vadonban. Valamiféle szaglászásütötte meg. Az Orrba botlott!
- Fmüh, fühüm! - szagolgatta össze-vissza az Orr Kéket, decsak nem érzett semmit.
- Pedig azt hittem, hogy belebotlottam valamibe. - Mondta hangosan. - De hát nem érzek semmit! Már pedig ha nem érzek semmit, akkor ittbizony semmi nincsen. Hiszen az erdő tele van illatokkal. - Filozofálgatott. -Itt van mindjárt az eső. Ha esőcsepp lennél, éreznélek. Aztán ott vannak a levelek, meg a fű, no és természetesen a virágok. Szeretem a virágokat. Mindnek olyan jellegzetes illata van. Na de ennek nincs illata, akkor biztosan tévedtem, és nem is találkoztam senkivel... hm.. De hát mégiscsak valaminekkell lennie!
Szaglászott egyre az Orr kitartóan, és amikor felkiáltott, hogy Megvan!, Kék már-már reménykedni kezdett, de hamar lelohadt a lelkesedése.
- Ha téged nem érezlek, de valaminek mégis lenned kell,akkor bizony te vagy Senki. Örvendek a szerencsémnek! - Orr azzal tovább szimatolgatott és magára hagyta a nekikeseredett Kéket.
Végső bújában, a kavicsokat rugdalva, letért az ösvényről,és nemsokára egy kicsiny tóhoz érkezett. Bánatosan szipogott a tóparton, és mára lemenő napfény sugaraiban sem tudott gyönyörködni, amikor egyszerre két Szempárral találta szemközt magát. Mintha csak önmagát találta volna meg ebben a két Szemben.
- Milyen gyönyörű, milyen ragyogó! - álmélkodott a Szempár,miközben körbejárta Kéket. - Olyan vagy akár a tündöklő égbolt, vagy mint enneka tónak csillogó tükre. - Bókolt neki rendületlen. - Megengeded, hogy ideüljek melléd? - kérdezte szerényen.
Kék szóhoz sem jutott a döbbenettől, a Szem pedig csakpislogott rá álmélkodva.
- Te, te ismersz engem? - kérdezte végül dadogva.
- Ismerlek?! - kiáltott fel a Szempár. - Látlak! Csodállak! Hiszen te vagy a Kék!
Kék egyszerre felvidult, hiszen eddig olyan megfakult volt, de most végre felismerték őt. És már nem Senki, hanem igenis Valaki lett. Ő lett a legragyogóbb Kék, amelyik csak a világot járja.
- Gyere csak, ülj mellém. - Mondta vidáman és fütyörészni kezdett.