Évszám
2012
Beküldő
BARTALOSGABI
Egy szép tavaszi délután Kovács Béla szomorúan ballagott annak a gyárnak az udvarán, ahol tizenkilenc évet dolgozott esztergályosként.Nem szólt senkihez, csak hóna alatt szorongatta kopott táskáját. általában a kapunál el szokott időzni Józsival, a portással, kivel megszokták vitatni az aktuális politikai helyzetet, de az nap neki is csak intett, majd kilépett a kapun. Talán az járhatott a fejében, hogy miért bocsájtották el őt, majdnem húsz év után? De ennél is jobbam foglalkoztatta, hogy hogyan fogja elmondani feleségének, Editnek, aki már három éve le van százalékolva a szívével. Vajon mit fog szólni a két tinédzser korú gyermeke, akik pont abban az életkorban vannak, amikor az Isten pénze sem lenne elég nekik. Hiszen eddig tulajdonképpen ő volt a családfenntartó. Mikor odaért a parkolóba és beült a kopott, agyonhasznált Trabantjuk volánja mögé, már akkor tudta, hogy hosszú lesz a hazafelé vezető út. Már majdnem beparkolt a lakótelep egyik éppen üres helyére,és már fordította volna el a slusszkulcsot, mikor hirtelen sebességbe tette az autót és csak rótta-rótta a köröket a háztömb körül. Az ötödik kör közepén megszólalt zsebében a telefon. Felesége hívta.- Hol vagy? Csak nincs valami baj?- kérdezte.- Nincs. Már itt vagyok a sarkon. Leteszem, szia.Az elmúlt öt évben, mióta ott lakik Béla a családjával most örült először, hogy a nyolcadik emeletre kellett felmennie.- Sziasztok, megjöttem. - mondta, mikor becsukta maga mögött az ajtót.- Szia, Szívem! – kiáltott ki a konyhából a felesége.Béla sosem tudta leplezni az érzelmeit, ami most sem sikerült neki. Miután levette kabátját és lemosta kezeiről a munka mocskát, bement a konyhába a nejéhez és egy forró csókkal üdvözölte őt, majd leült az egyik székre. Percekig csak ült és nézett maga elé.- Mi a bajod? – kérdezte Edit mosogatás közben.- Kirúgtak.- Micsoda?- Holnaptól nem dolgozom.- De miért?- Azt nem mondták, az e havi fizetésemet még megkapom aztán ennyi.- De nem mondtak semmit? Becsületesen dolgoztál, még betegállományban sem voltál soha.- Én sem értem. A fizetésemért sem kell bemenni, majd kiküldik postán.- Ez szép! És most, mi lesz?- Nem tudom. – felelte Béla könnyeivel küszködve.Csöngettek.- Biztosan a lányod. Megint nem találja a kulcsát.- Megyek. – állt fel Béla és elindult a kaputelefon felé.- Szia, Anyu! – robbant be az ajtón egy tizenhét éves kamaszlány.- Zsófikám , a táskádat ne hagyd ott az előszoba közepén. Vidd be a szobádba! Utána gyere ki légyszíves, beszélnünk kell.- Jövök!... Itt vagyok. Szia, Apa!- Szia.- Ülj oda apád mellé!- Zsófi, kirúgtak, nincs munkám. – mondta Béla s közben egy pohár alátétet próbált a lehető legkisebbre összehajtogatni.- De miért Apa?- Nem tudom. Peti hol van?Peti Béláék kisebbik gyereke ki most ötödik osztályos jó tanuló és heti háromszor karate edzésre jár.- Edzésen van.- Ja, tényleg.A nagyfiú este a szokásos időben ért haza fáradtan és éhesen. A család a tv előtt ült és próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.- Szia, Anyu megjöttem. Megdicsért az edző. Szia, Apa helló Zsófi.- Kisfiam gyorsan ugorj be a kádba, én addig csinálom a kaját, aztán fekvés, mert holnap suli.- Edit elmondjuk neki? – kérdezte Béla a fotelból.- Nem. Nem akarom megzavarni, te se mond el neki Zsófikám.- Jó.Három hónap múlva.- Hányadik söröd ma? – kérdezte Edit férjétől vasalás közben.- A harmadik, de ha sokat piszkálsz lesz negyedik is. - válaszolta a felbőszült férfi a konyhaasztal mellől, egy Expressz újság böngészése közben.- Béla, csöng a telefon, vedd fel!- Te vagy közelebb.- Nézd csak, hisz én vasalok.A családfő felállt a fotelból és felvette a kagylót, majd beleszólt:- Helló, Kovács lakás. Szia kislányom, mi van?- Apa este nem megyek haza, buliba megyek mond meg anyának, szia.- Mégis mikor szándékozol haza jönni?- Holnap reggel.- Mi történt?- kérdezte aggódó hangon a feleség.- A lányod holnap reggel jön haza. Te ezt engeded?- Mit? Elment bulizni, kell egy kis szórakozás. Te inkább bújd azt a hirdetési újságot.- Szerinted mit csinálok már reggel óta? – válaszolt Béla a toll végét idegesen rágcsálva.- Hát te nem sok mindent.- Eddig ki dolgozott reggeltől estig? Ki fizette a gyerekeid ilyen- olyan szeszélyeit? Most is munkát keresnék, ha hagynád, hogy nekik jó legyen. Kérlek szépen fejezd be!- Nem fejezem be! A lányod tegnap megkérdezte tőlem, hogy mostantól kezdve mi is a turkálóból fogunk vásárolni?- Igen. Holnaptól a lányod a turkálóban fog vásárolni, vagy a kínai piacon. Made in Tajvan, a célnak megfelel.- Lehet, hogy neked igen, már hetek óta nem lehet rólad leimádkozni, azt a farmernadrágot. – mondta Edit és kirohant a szobából. majd egy kis idő múlva egy pohár vízzel a kezében tért vissza, amit Béla újságjára öntött. – Na, most olvasd ha tudod!- Most volt elég! Most hagylak itt!- Hová mész?- Nem mindegy az neked.Béla zsebre tette telefonját, felvette kabátját, becsapta maga mögött az ajtót, és elviharzott. Sokáig céltalanul bolyongott az utcán, majd betért az első talponállóba, amit még ez idáig még soha nem tett meg. Nem is érezte jól ott magát, így gyorsan lehajtotta a kikért pohár sört és a deci szilvapálinkát, amit ő igazából nem is szertett, majd gyorsan elhagyta a vendéglátó egységet. Mikor kilépett az utcára már sötét volt, de a flaszter ennek ellenére néhol mégis nappali fényben tündökölt, az oszlopokra felszerelt világító testeknek köszönhetően. Béla tudatosan, vagy lehet, hogy csak az alkohol irányította őt, de elindult a vasúti híd felé. Mikor a híd közepén megállt felnézett az égre, ahol a Hold már teljes fényében ragyogott.- Mond meg mit csináljak? Legyek stílusos, mint József Attila? Vagy csak egyszerűen ugorjak le a mélybe?A férfi még annyit nem ivott, hogy megvárja a Hold válaszát, így gondolt egyet és elkezdett felmászni a korlátra, majd óvatosan kiült annak szélére, s átkarolta a hozzá legközelebb lévő vastag oszlopot. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonja.„Gyöngéden ölelj át és…”- Ennek is pont most kellett megszólalnia és kotorászni kezdett a zsebében. Halló Kovács Béla vagyok. Tessék?- Na , ki vagyok, öregharcos? Megismered még a hangom? Most szállt le a gépem, találkoznunk kéne.- Pillanatnyilag nem ismerem meg a hangod és nem is akarom megismerni, mert éppen ugrani készülök.- Honnan hová?- kérdezte Paul, a régi cimbora, akivel Béla még a gimnáziumban járt egy osztályba, ki pár éve Németországba költözött.- Paul, Paul, Pál, Pál, a Nagy Pali! Te vagy az? Hol vagy most?- Haza jöttem pár napra egy szállodában lakom és te?- Én, én itt ülök egy vasúti híd korlátján és ugrani készülök.- Csak nem öngyilkos akarsz lenni?- Hát hivatalosan így hívják a dolgot.- Béluskám, ne csináld, azonnal megyek, hol vagy?Az összezavarodott férfi megmondta barátjának, hogy melyik hídnál akar leugorni és így véget vetni életének. Paul ahogy kinyomta telefonját máris elindult kétségbe esett barátján segíteni. A férfi türelmetlenül várta, hogy a lift leérjen vele a földszintre. Amint kinyílt az ajtó végig szaladt a süppedős bársonyszőnyegen és a recepciónál ledobta a kulcsát a márványpultra és rohant az utcán álló bérelt autó felé. Bepattant és elindult a megadott „címre”. Mikor Paul odaért a hídhoz Béla még mindig kinn ült a korlát szélén. A férfi kiugrott a kocsiból és odaszaladt Bélához, ki görcsösen szorongatta az oszlopot.- Itt vagyok Barátom! Ne csináld, mássz le onnan!- kérlelte barátját.- Nem tudok, begörcsölt a lábam.- Várjál, segítek. óvatosan. Béla megpróbált felállni, de ekkor megcsúszott a lába és majdnem lezuhant a mélybe mikor Paul elkapta barátja kabátját és kezdte áthúzni a korláton.- Barátom, hát mit csinálsz? Eldobtad volna az életedet? Mi történt?- Elvesztek mindent. - mondta Béla zokogva, majd ráborult Paul vállára.- Na ,gyere viszlek.- Hová?- Hozzám a szállodába.- De nekem haza kell…- Ilyen állapotban te nem mész haza.Paul beültette Bélát a kocsiba, lehúzta az ablakot, majd beült a volán mögé és a belvárosi Astoria szálló felé vette az irányt. Béla útközben elszenderült, de ez jót is tett neki, mert így valamennyire kijózanodott. Mikor odaértek a szálloda elé a már megszokott tányérsapkás, egyenruhás férfiak álltak a bejárati ajtó előtt, arra várva, hogy tehessék a dolgukat. Paul még alig vette le a lábát a gázpedálról máris nyitódtak a kocsi ajtói.- Jó estét kívánunk Uraim!- mondták egyszerre.- Jó estét!- szállt ki a szikár férfi a volán mögül. - Majd én segítek neki. - folytatta és elindult a kocsi másik oldala felé.- Megjöttünk? – kérdezte Béla.- Meg, gyere szállj ki!Az illuminált férfinek még mindig bizonytalan volt a járása, így Paulba kapaszkodva lépett át a szálloda bejárati ajtaján. A recepciós hölgy mikor meglátta szállodájuk vendégét már akasztotta is le a kampóról a megfelelő szoba kulcsát.- Csókolom, nagy baj lenne, ha a barátom is itt töltené az éjszakát? – tudakolta Paul.- Természetesen nem. Itt a szobakulcs.- Köszönöm szépen.A két férfi lassan, de biztosan feljutott a szobába. A házigazda a fotelbe tessékelte vendégét, majd töltött neki egy pohár ásványvizet. Béla miután kiürítette poharát teljesen kijózanodott és iszonyú lelkiismeret furdalás kezdte gyötörni. Paul eközben odament a szoba egyik sarkában lévő bárpulthoz, hol előbb kivette a fagyasztó szekrényből egy kis fém vödröt, amiben jég volt. Majd poharat vett elő, a polcról leemelt egy vastag falú üveget és színültig töltötte eredeti skót wiskey-vel a poharát, leült Béla mellé és megszólalt:- Na, drága barátom Béla! Mesélj, mi nyomja a lelked.- Kirúgtak, egyik napról a másikra.- Azért még nem kell leugrani a hídról.- De most nem tudom mit csináljak. Ott a családom el kellene tartani őket. A feleségem le van százalékolva, nem tud dolgozni. A gyerekek még tanulnak, én voltam az egyetlen aki keresett. Most már én sem.- - Értelek Bélám, de akkor sem lesz az ember öngyilkos. Szembe kell nézni a nehézségekkel. Minden helyzetben az ember maradjon ember. Akár hiszed, akár nem a látogatásomnak célja volt és most már látom, hogy jókor jöttem. Ugye te esztergályos vagy?- Igen az.- Van egy ajánlatom. Nekem Németországban van egy kis cégem, ahol magyarok is dolgoznak, csak egy problémám van, már régóta nem találok profi esztergályost. Rád gondoltam. Ha akarod, most magammal viszlek, megnézed és ha oké jöhet a családod is.- - Ez komoly? – kérdezte Béla.- Igen.- Köszönöm.- Még három napig leszek itt, gondolkozzatok és ha oké akkor viszlek.Másnap reggel Béla elköszönt Paultól és megígérte neki, hogy a nap folyamán minden féleképpen felhívja őt.Edit idegesen és aggódva ült a konyhaasztalnál mikor belépett Béla az ajtón kezében egy csokor virággal.- Szia, megjöttem. Edit hol vagy?- Szia, hol voltál? Egész éjjel nem aludtam.- Ne haragudj, hoztam neked virágot.- Hol voltál?- Van egy jó hírem.Béla természetesen nem mondta el a teljes igazságot, csak nagy vonalakban mesélte el mi történt vele az éjszaka folyamán.- Képzeld el, ahogy bolyongtam az utcákon egyszer csak megszólalt a telefonom.- Ha már itt tartunk én is hívtalak.- Mondhatom tovább?!- Mondjad.- Ott tartottam, hogy megszólalt a telefonom, szerinted ki hívott?- Lövésem sincs.- A Nagy Pali, gimnáziumba jártam vele egy osztályba.- Tényleg, mit akart?- Munkát ajánlott.- Na, mondjad!- Németországba. Kellene neki egy esztergályos. Három nap múlva megy vissza és vinne magával. Ha bejön a munka jönnétek ti is. Itt hagynánk ezt az egészet. Mit szólsz?- Németország? Új élet? Nem is lenne rossz… én benne vagyok.- Szerinted mit fognak szólni a gyerekek?- Gondolhatod. Nem kell őket sokáig rábeszélni.Ahogy Edit megjósolta úgy is volt.- Apa! Mikor megyünk? – kérdezte Zsófi már vacsora közben.- Előbb én megyek Paul bácsival és ha minden oké jöttök utánam, jó?- Benne vagyunk. Megyünk!- hangzott a válasz.Este nyolc óra tájban Béla felhívta barátját.- Helló Paul, Béla vagyok.- Mi van, összeült a tanács?- Igen. Megyek.- Já, in Ordnung! - kiáltott Paul, és így folytatta:- Már rendelem is a jegyeket, interneten, várj egy kicsit. Holnap 1o.3o-kor indul egy gép, jó lesz?- Nekem jó.- Akkor 1o órakor találkozunk Ferihegyen. Helló!- Szia.Bélát, másnap családja kísérte ki a repülőtérre. - Apa mikor mehetünk mi is? – kérdezte Peti.- Mondtam Petikém, körül nézek és ha minden oké jöttök. Ott van Pali.- Á, Béla szerbusz minden oké.- Engedd meg, hogy bemutassam a családomat. Gyerekek ő Pál, a régi osztálytársam, ők pedig a családom.Rövid ismerkedés és egy hosszú búcsúzkodás után Kovács Béla mögött bezárult az elektromos ajtó. Edit könnyes szemeit törölgette, de bízott abban, hogy jóra fordult életük. Az elkövetkező két hónapban, a családapa folyamatos telefonkapcsolatban volt családjával, és hetente küldött haza egy kis anyagi támogatást is. Ma már az egész család boldogan él Némethonban, egy panel rengeteg kellős közepén.Tanulság:A családi összetartás és a szeretet, valamint a régi barátság ereje csodákra képes.