Ez a történet egy gyönyörű szép madárról szól. Ez a madár a páva. Gyönyörű farktollai egy szivárvány szépségével is felérhetnek. Nos ez a páva, akiről ez a történet szól egy baromfiudvarban él. Nagyon hiú és beképzelt volt.
Egyszer történt, hogy tyúkanyó és a kiscsibéi végig ballagtak, de az udvaron összetalálkoztak a pávával. A páva így szólt hozzájuk:
- Hogy merészeltek engedély nélkül kapirgálni a „legszebb, a legfelségesebb, a legokosabb" állat birodalmába? - kérdezte lenézően.
- Csak...
Hirtelen csend lett, majd így szólt:
- Ne haragudj páva! - mondta a család lesütött fejjel.
- Jól van, most az egyszer megbocsátok, de ha még egyszer engedély nélkül fogtok kapirgálni a birodalmamba nagyon megbánjátok. - mondta, miközben megvetés sugárzott az arcából.
Ennek a pávának viszont volt egy ellensége. A pulyka. Hatalmas fehér tollai és piros feje bejárta az egész udvart. Ő hasonlóképpen gondolkozott, mint a páva, ezért soha nem barátkoztak és jobb volt, ha nem is találkoznak. Azonban a sors ezt másként akarta.
Este mikor már a gazda és a baromfiudvar összes tagja elaludt egy hívatlan vendég érkezett. Csibész a róka. Csak vörös bundáját és villogó szemeit lehetett látni a sötétben.
~ Micsoda finom falatok vannak itt, és mind az enyém. ~ gondolta magában miközben átbújt a kerítés alatt, ahová egy lyukat ásott. Csendben belopózott a tyúkólba, és olyan hirtelen elkapta tyúkanyót, hogy az még kiáltani sem tudott. Reggel, amikor az udvar népe felébredt nagyon aggódtak tyúkanyó miatt. A pulyka észrevette a hatalmas lyukat, amelyet a róka ásott. Egyből tudta, hogy Csibész vitte el, ezért, bárhogy is gondolkozott, törte a fejét arra jutott, hogy ezt meg kell beszélni a pávával. El is ment hozzá. A páva nem örült a látogatásnak.
- Hát te mit keresel itt? - szólt mérgesen.
- Tyúkanyó eltűnt. Ez ügyben jöttem hozzád. - válaszolta mérgesen.
- És?
- Mi az, hogy és? Meg kell őt keresnünk. Te még ezt sem tudod? - vágta vissza gúnyosan.
- Persze, hogy tudtam. Hogyan gondolhattad, hogy nem tudom. - felelte mérgesen.
- Akkor jó. Szerintem Csibész vitte el.
- Szerintem meg nem. - monda, olyan arckifejezéssel, mintha biztosan tudná, hogy hol van tyúkanyó.
- Akkor ki? - kérdezte meglepetten.
- Szerintem meg Brúnó a kutya.
- Ugyan már, miért vinné el Brúnó tyúkanyót?! Haha..!
- Azt még nem tudom, de ki fogom deríteni, hogy miért tette.
- Szerintem Csibész volt.
- Brúnó!
- Csibész!
- Brúnó!
- Csibész!
- Brúnó!
- Csibész!
- Brúnó!
- Csibész!
Így veszekedtek, míg megszólalt a kakas.
- Hagyjátok abba! Ezzel nem mentek semmire. - mondta aggódva és dühösen a kakas.
- Igaza van. - mondta a páva.
- Menyünk keressük meg. - szólt bölcsen a pulyka.
Elindultak hárman, hogy megkeressék tyúkanyót, de nem kellett sok páva és pulyka már megint veszekedni kezdtek. Pulyka szerint Csibészhez kell menni, viszont páva Brúnóhoz akart elmenni. Már nagyon mérgesek voltak. A kakas aggódva nézte, hogy mikor verekednek össze. Már kezdett ő is dühbe gurulni.
- Fejezzétek be! Ez már nem is igaz! Ti csak veszekedni tudtok?
- De hiszen nekem van igazam! - mondta a páva.
- Nem, mert nekem van igazam! - hazudtolta meg a pulyka.
- Tudjátok mit! Inkább menjetek haza, én majd megkeresem. - és ezzel dühösen elindult.
A páva és a pulyka nagyon szomorú volt. Elgondolkodtak azon, amit tettek.
- Mit tettünk? A mi hibánk lesz ha nem találjuk meg tyúkanyót. - monda a pulyka szomorúan.
- Igazad van. Nem kellett volna annyit veszekednünk.
- Egyezzünk meg abban, hogy soha többé nem veszekszünk, és segítsünk kakasnak megkeresni tyúkanyót.
- Jól van. Mennyünk! - mondta a páva felderülve.
Megkeresték kakast, és elmondták neki, hogy soha többé nem fognak veszekedni, mert azzal nem mennek semmire. A kakas nagyon megörült ennek a hírnek. Úgy döntöttek, hogy először Csibészhez mennek el. Szerencsével is jártak, mert tyúkanyó ott volt, de Csibész épp elment. Gyorsan kioldották a kötelet és elvitték tyúkanyót.
A baromfiudvaron mindenki nagyon örült, és a páva a pulykával barátságot kötött, és megfogadták, hogy SOHA TÖBBÉ NEM VESZEKEDNEK.