A vitatkozó számok

Évszám
2009

Egy elhatározta, hogy lekörözi Kettőt. Kettő elhatározta, hogy túltesz Hármon. Három azt tervezte, minden számnál nagyobb lesz. Négy nem elégedett meg önmagával, Öt is többre vágyott. Hatnak kevés volt annyi, Hét szeretett volna többet kapni. Nyolc, sok szeretett volna lenni, Kilenc pedig több, Tíznél is, mint hogy tudtak Tíz létezéséről.

Ám Egytől sokkal több volt Kilenc, akit máris lekörözött. Kettőnél több volt Nyolc, így már nem nyerhetett. Háromnál máris több volt Hét, így alulmaradt. Négynél Hat sokkal ugyan nem volt nagyobb, de mégis több volt. Öt állt csendben, nézte a számokat, hogy vitáznak. Így azt mondta, hogy ő itt a legintelligensebb szám, hisz ő pontosan Tíz fele. De ebbe nem nyugodtak bele a többiek. Nem akarták, hogy ő uralja a számokat. Veszekedtek, vitatkoztak, minek is az lett a vége, hogy jól összevesztek, és teljesen összekuszálódtak. Lett belőlük sok értelmetlen nagy szám, sok értelmetlen kis szám, de így sem egyeztek. Ekkor Tíz határozottan fellépett:

- Itt én vagyok az egyetlen olyan szám, amely nem csak, hogy mindnyájatoktól nagyobb, de még ráadásul az emberek velem szeretnek a legjobban számolni, mert velem egyszerű.

Ebben igaza is volt Tíznek, de ekkor Egy ezt mondta:- Na ide figyelj Tíz! Itt lehet, hogy köztünk te vagy a legnagyobb szám, de ha mi kilencen összefogunk, annyi rengeteg számot kiteszünk, hogy te azt össze sem tudod majd számolni.

Kettő, Három, Négy és a többi szám is csak nevettek Tízen, aki erre csak ennyit mondott.

- Igazatok van. De, ha én összefogok Nullával, akkor, akárhogy is variáljátok magatokat, nagyobb és hatalmasabb leszek mindnyájatoknál. És ezek a számok mindig kerek egészek lesznek, akár egy gyönyörű egészséges alma.

Tíz ezzel lezárta a vitát, a többi szám pedig akárhogy is ágált, Tíz nem engedett a negyvennyolcból.

Teltek múltak a napok, hónapok, de csak nem egyeztek, és folyton vitatkoztak. Tíz elégedetten hajtotta a magáét, hogy itt ő a legnagyobb, majd történt valami különös.

Nulla szégyenlősen Tíz elé állt és ezt mondta neki:

- Én itt ugyan senki sem vagyok egymagamban, de legalább nincs velem gond, mert hogy velem nem számolunk. Nem osztunk, nem szorzunk, és bár semmi vagyok, itt mégis én vagyok a legtökéletesebb.

Tudjátok az, az igazság, Nullának valahol igaza volt, amelyet a többi szám is elismert, így hát  Nulla a nem sokat, de annyit sem érő szám lett a győztes, akire azután már felnézett a többi szám és ezzel a vitájuk végleg lezárult.